69691. lajstromszámú szabadalom • Készülék a fonalvezetők belső útjának megrövidítésére és meghosszabbítására

kapcsoíatos, amelyhez a (27) vonórúd csatlakozik. » A (20) tolórúd alatt á (29) excenter (28) tengelye van elrendezve. A (10) kilincskerékbe még két további kilincs kapaszkodhatok, ú. m. a (30) csap körül forgó (31) kilincs és á (32) csap körül forgó (33) kilincs, amelynek (34) nyúlványa (35) rúd révén a (20) tolórúddal yan öszszekötve. , A készülék működése a következő: Tegyük föl, hogy az 1. ábra föltüntette sarokrész az (A), ill. (A') ponttól (B), ill. (B') pontokig fokozatosan erősítendő, s a megerősítés azután (C), ill. (C')-ig egyenletesen, majd pedig (D), ill. (D') felé ismét fogyólág készítendő. A munka kezdetén a (10) kilincskerékre ható megakasztó készülékeket kikapcsoljuk. Ekkor a (11) és (12) rudak a (18) rúgó hatása folytán kezdeti állásukba csapódnak úgy, hogy a (14) ütköző jobb szélső, a (16) ütköző pedig bal szélső helyzetébe jut. A (29) excenter (28) tengelyével állandóan a nyílx

irányában' forog. A (27) vonórúd működését valamely számlálómű (Jacquard-kártya, fogyasztólánc vagy efféle) szabályozza. Ha a vonórúd a nyíl irányában jobbra húzódik, akkor a (26) emelő a (24) görgőt a (29) excenter pályájába tolja úgy, hogy a (20) tolórúd fölemelkedik s a (22) kilincs a (10) kilincskereket tovább kapcsolja. A (10) kerékkel a (9) fogaskerék is veleforog és elmozgatja a (11) és (12) rudakat. Minthogy a (18) rúgó a (12) rudat bal felé törekszik húzni, a (10) kilincskej-ék visszaforgásának megakadályozására a (31) kilincset alkalmazzuk. A kilincskerék előremozgását viszont rendes körülmények között megakadályozza a (33) kilincs. Amint azonban a (20) tolórúd fölemelkedik, a (33) kilincset a (24) nyúlványra ható (35) rúd kikapcsolja úgy, hogy a (22) kilincs a kereket elforgathatja. A (20) tolórúd leesésekor a (33) kilincs ismét belekapaszkodik a kilincskerékbe. A (10) kerék minden egyes továbbkapcsolásakor a (11) rúd balra, a (12) rúd pedig I jobbra mozog úgy, hogy a (14) és (16) üt, közök egymáshoz közelebb jutnak. Ennek | következtében az (1) és (2) fonálvezeto í sinek a megfelelő irányban tovább mo-J zoghatnak, mert (6) és (7) ütközőik csak később találkoznak a (14) és (16) ütközőkkel. Ekként a (3) és (4) fonálvezetők egymáshoz mindig közelébb mozoghatnak. Ily módon állítható elő a befelé haladó (A—B), ill. (A'—B') megerősítés (1. ábra). A (10) kerék folytatólagos továbbkapcsolása után a (11) és (12) rudak a 3. ábra föltüntette állásukból a 4. ábrán látható állásba jutnak, amikor is a (11) rúd jobboldali (14) ütközője födi a (12) rúd jobboldali (17) ütközőjét, viszont a (11) rúd baloldali (15) ütközője a (12) rúd baloldali (16) ütközőjét. Az (1) és (2) fonálvezető sinek (6) és (7) ütközői olyan szélesek, hogy a (14) és (17), ill. (15) és (16) ütközők pályájába nyúlnak. Ha a (10) kilincskereket még tovább kapcsoljuk, akkor most a (12) rúd (17) ütközője kerül az (1) fonálvezető sin (6) ütközőjének útjába (5. ábra). Ily módon a (15) és (17) ütközők mindig kiljebb tolódnak úgy, hogy az (1) és a (2) fonálvezetők mozgása befelé megrövidül, azaz az ismét rézsútosan kifelé fogyó (C—D), ill. (C'—D') megerősítéstől, ábra) érjük el. Minden további nélkül kitűnik, hogy a (B, B') pontok helyzete, azaz a megerősítés belső határa a (14) és (15), ill. (16) és (17) ütközők távolságától függ. Ha ezek az ütközők ál'líthatóan vannak elrendezve, akkor a (B, B') pontok helyzete egymáshoz képest megváltoztatható. Mindenesetre szükséges azonban előbb az ütközőknek a (11) és (12) rudakon elfoglalt helyzete mellett elérhető teljes megerősír tési szélességhez eljutnunk, mielőtt a megerősítés ismét fogyasztható. Az 1. ábra szerint föltételeztük, hogy a megerősítés a (B-C), ill. (B'—C') darabon egyenletes szélességű marad. Ezt úgy érjük el, hogy a (10) kilincskereket nem forgatjuk el. Ilyen egyenes darabok ter-