69657. lajstromszámú szabadalom • Ipari célokra szolgáló homogenizált rostos massza és eljárás annak előállítására

clateritet vagy más kemény aszfaltot adunk. Az anyagot kb. 200" C.-ra hevítjük oly célból, hogy a bitumenes alkatrész folyékony állapotba jusson és az olajjal jól elegyedjék. A keverési arányoknak, melyek tág határok között változhatnak, mindig olyanoknak kell leniök, hogy lehűlés után a massza félig szilárd és nyúlós le gyen. Így pl. 88 súlyrész kb. 38—50 C."-on olvadó residuumolajat és 12 s. r. grahamitet keverünk össze. Lágyabb aszfaltot is vehettünk és ezt, ismert módon, olyan mennyiségben keverjük az olajjal, hogy közönséges hőmérsékleten ugyanolyan konzisztenciájú masszát kapunk. Általában véve kötőanyag gyanánt a kívánt konzisztenciájú természetes vagy mesterséges aszfalt, vagy természetes, illetve mesterséges szurok, vagy pedig a tetőfödő anyagokhoz használt, vagyis folyékony olajnak vagy lágy aszfaltoknak keményebb természetes aszfaltokkal, pl. gilsonittel vagy keményebb lepárolt aszfaltokkal vagy szurokkal való keveréke, vagy bármely más ezekkel ekvivalens anyag vagy anyagkeverék alkalmazható. A fölhevített folyékony kötőanyaghoz rostos anyagot, pl. papírhulladékot adunk, előnyösen papírszeletek vagy sávok alakjában, mint amilyenek a nyomdák papírhulladékai, de lehet erre a célra más rostos anyagokat is alkalmazni. A papirt célszerűen nedves állapotban alkalmazzuk, amikor is annak a kötő anyaghoz való hozzáadása ez utóbbinak nyúlós állapotra való gyors lehűlését vonja maga után. A rostos anyagnak és a nyúlós kötő anyagnak keverékét már most gyúró és keverő gépben kezeljük, amelyben a papir elsősorban is bevonódik a kötő anyaggal úgy, hogy a további gyúrás a papirt majdnem elemi rostokra bontja szét, amikor is minden egyes rost a kötő anyaggal van bevonva; a keverést mindaddig folytatjuk, míg lényegében véve homogén maszszát nem kapunk. Ezen eljárással nemcsak minden egyes elemi rostnak a kötő anyaggal való bevonását érjük el, hanem a rostokkal a kötő anyagot nagv mértékben, majdnem azoknak telítettségéig abszorbeáltatjuk is. Ezután a masszát lassan hevítjük, mialatt a rostok víztartalmának legnagyobb részét kiűzzük. Egyetlen műveletbe való aprítás és keverés helyett a következő eljárást is alkalmazhatjuk. A papírhulladékot a folyékony kötő. anyaghoz adjuk és az anyagokat jól összekeverjük annyira, hogy a papir a kötő anyaggal, amennyire csak lehetséges, bevonassák, minek megtörténtével a papirt a folyadékból kivesszük és száradni, valamint lehűlni hagyjuk. Ily kezelésnél azonban a papirhoz tapadó aszfalt némely célra a szükséges mennyiséghez képest fölöslegben van jelen, amiért is a folyadékot más módon, pl. permetezéssel visszük a papirra, hogy vékonyabb bevonatot biztosítsunk, amikor is a végterméknek _ keménysége a papírnak és az aszfaltnak keverési aránya és az aszfaltnak konszisztenciája szerint változik. A bevont papirt, miután az félig szilárd konsziszitenciára hült le, alkalmas gépben nagy nyomás alatt egy vagy több lyukasztót lemezen, vagy ugyanazon a lemezen több ízben szorítjuk át, ahonnan az anyag rosttartalmú aszfaltból álló massza gyanánt távozik, amelyben a rostos anyag részecskéi gyakorlatilag föl nem ismerhetők, minthogy az átsajtolás folytán a papir az aszfalttal oly jól keveredett, hogy gyakorlatilag elvesztette eredeti jellegét és egyes rostos alkatelemeire vált szét. Ezen sajátos eredmény magyarázata valószínűleg a következő: Ismeretes, hogy ha egy papírlapot két, rugalmas anyagból álló réteg közé ragasztunk és azután az egészet nyújtjuk úgy, hogy az összes részeiben kiterjedjen, akkor a közbehelyezeitt papírnak, minthogy ez nem rugalmas, folytonossága megszűnik és pedig nem néhány ponton való szakadással, hanem számtalan ponton, miközben a papírnak a vele ragasztás útján egyesített rugalmas anyaggal való kapcsolata megmarad. Ha ellenben, mint a jelen esetben, a papírszeleteket mindkét oldalukon vonjuk be nyú-