69556. lajstromszámú szabadalom • Újítások kaptárakon

lyezve. Ezen keretek a kaptár használata közben a (4) deszkák útján (2. és 9. ábra) vannak lefödve. Hogy a méhek az egyes keretek között szabadon közlekedhessenek, szükséges, hogy a keretek és a kaptárfalak, illetve a (4) födődeszkák között köröskörül szabad tér maradjon, másrészt szükséges, hogy a keretek a kaptárban szilárdan álljanak. Ezért a keretek alul és oldalt az (5) szögekkel vagy kampókkal vannak ellátva (2. és 3. ábra) és a (4) deszkák megtámasztására az, (1) kaptárrész fölső peremén kiképezett (6) horony (3. ábra) úgy van elrendezve, hogy a (3) keretek fölött még annyi szabad tér maradjon, hogy a méhek szabadon átjárhassanak. Hogy a méhek két-két keret közé is bebújhassanak, a keretek a 2. ábrán látható módon a (7) hornyolással vannak ellátva. Ezáltal egyúttal a (8) vállrészek is keletkeznek, melyekkel a keretek szorosan egymáshoz ütköznek. Ha egy kaptár két családot tartalmaz, az egy-egy családhoz tartozó kereteket a (9) reksztődeszka útján választjuk el egymástól (1. és 2. ábra), mely a (3) keretektől eltérően a kaptár egész keresztmetszetét kitölti.' Az eddigi kaptáraknái két család egye- i sítése nagy nehézséget okozott, míg a találmány ezt a föladatot rendkívül egyszerű módon oldja meg. Ezen célból a találmány értelmében a. kereteket lefödő egyik és pedig a (9) rekesztődeszka fölötti (4a) deszka a harántirányú (10) horonnyal van ellátva. Rendszerint ez a deszka ugyanúgy, mint a többi, födődeszkaként szolgál és hornyával fölfelé van fordítva. JHa azonban a kaptárban lévő két családot egyesíteni akarjuk, akkor a (4a) deszkát egyszerűen megfordítjuk úgy, hogy a 2. ábrán látható helyzetbe kerül, mire a méhek a kaptár egyik rekeszéből a másikba átbújhatnak. Ugyanily egyszerűen van megoldva az esetleg táplálásra szorúló méhek etetése is. A (9) rekesztődeszka középen ki van vágva és a kivágást rendszerint a (11) léc | zárja el, melyet a (12) reteszek tartanak meg helyén (1. és 2. ábra). Az etetésre szolgáló mézet tartalmazó, ismert módon szitaszövettel bekötött (13) poharakat (3. ábra) szájukkal lefelé a (14) deszkára j állítjuk, melyet a (15) lábak támasztanak ! meg. A (14) deszka a 4. és 5. ábrán látható módon úgv van kiképezve, hogy a (11) léc eltávolítása után (16) toldatával a (9) rekesztődeszka nyílásába tolható. A (14) deszka a (17) szitaszövettel van födve és a (15) lábakkal a (18) reteszek útján köthető össze. Ha valamely család etetésre szorul, akkor a (9) rekesztődeszkát úgy helyezzük be, hogy ezen család (3) kereteit elrekessze (3. ábra). Ezután a (11) lécet kivesszük és helyébe a (13—15) etetőszerkezetet tesszük. A méhek a (14) deszka és a (17) szitaszövet közötti résen át (4. ábra) a (13) poharakból kiszivárgó mézhez hozzárférhetnek és ily módon táplálhatok. Mint már fönt említve volt, a találmány tárgya különösen vándorkaptárnak igen alkalmas. Ilyen kaptárak kijáró nyílásait a szállításnál természetesen el kell zárni, ami eddig azáltal történt, hogy a nyílásokat szitaszövettel borították és ezt lécekkel lefoglalták. Ennek, eltekintve attól, hogy a szitaszövet fölszögezése a méheket indulatba hozza, főkép az a hátránya, hogy a leszögezés és a kibontás igen sok időt vesz igénybe. Minthogy pedig a kaptár szállításának rendszerint az a célja, hogy a kaptár valamely rossz termővidékről jó termő vidékre szállíttassék, a lezárás és kibontás hosszadalmassága folytán a méhek munkájukat csak nagy késedelemmel kezdhetik meg, ami érzékeny termelési, tehát anyagi veszteséggel jár. A találmány értelmében ez a föladat is rendkívüli egyszerűséggel van megoldva, úgy, hogy a lezárás és kibontás néhány pillanat alatt lehetővé válik. Ezen célból a (19) kijárónyílás nincs szilárdan a kaptárfalba beépítve, hanem a kaptár falából kiemelhető (20) keret-