69375. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés elhasznált papiros szétfoszlatására és a nyomdafestéktől való megtisztítására

•szüléket tesznek szükségessé, vagy pedig a szárnyaknak csekély emelkedés adható, amely esetben a kívánt nagy sebességet megképzés nélkül el lehet érni. Nem csavarmenetes szárnyakkal végzett kísérletek azt mutatták, hogy többféle, kielégítő módon működő berendezés lehetséges, föltéve, hogy a részek elrendezés és méreteinek aránya, valamint az anyag és a szárnyak viszonlagos sebessege úgy van megválasztva, hogy a szárnyak a lebegő állapotban lévő papirt, mialatt aztv

saját : és környező folyadék tehetetlensége helyén tartja, széttépjék és rostjaira bontsák. Némely esetekben a forgó szárnyak köpött helytálló szárnyakat, lapátokat vagy vezetékeket lehet alkalmazni a víz forgó - mozgásának megakadályozására és a kívánt foszlató hatásnak azáltal való elérésére, hogy a vizet a benne lévő péppel együtt a helytálló szárnyak éleivel hozzuk összeütközésbe és így ez utóbbiakon ismét létrehozzuk a fönt leírt hatást azzal a különbséggel, hogy ez esetben a víz a péppel együtt, heves mozgás közben a lielytálló élekhez ütközik. Ezen berende, zésnél, az alapul vett elméletnek megfelelően, szükségessé válhatik a víz mozgási sebességének oly mérvű fokozása, hogy a benne lévő pépet saját és a környező folyadék tehetetlensége a helytálló szárnyakon való megállásban vagy fönnakadásban meggátolja. Könnyen belátható, hogy, alapeszméjét tekintve, ez a hatás teljesen hasonló ahhoz a másikhoz, amelynél a szakgatás vagy foszlatás műveletét két közegnek, a jelen esetben a papirdarabkákat tartalmazó vízinek és egy mechanikai szerkezetnek — a szárnyaknak — viszonylagos mozgása hozza létre. Világos, hogy ha csupán ezt az általános hatást tekintjük, akkor aránylag nem fontos, hogy a szárnyak mozognak és a víz tartja a pépet vagy papirt, vagy pedig megfordítva. Azonban némely idevonatkozó megfontolások arra a következtetésre jogosítnak, hogy előnyösebb az •a kivitel, amelynél a szívócső belseje sima. Minthogy a szétfoszlatás és festéktelenítés egyenlő fontosságú és e két müvelet célszerűen egyidejűleg történik, szükségessé vált azon körülmények tanulmányozása, melyek úgy az utóbbit, mint az előbbit is elősegítik. Azt találtuk, hogy a festéktelenítés akkor eredményes, ha a vízmennyiség a papirmennyiséghez képest meglehetősen nagy. F, tekintetben tág határok között alkalmazhatunk a földolgozott anyag és a használt tisztítószer ter! mészete szerint, azonban, mint föntebb már említve volt, átlagosan 20 súlyrész vízre 1 súlyrész száraz papirt vehetünk. Ami a szétfoszlatást illeti, a gép lényegesen nagyobb papiradagokkal is teljesen jól fut ugyan, de az említettnél nagyobb koncentráció esetében a pép fehérsége fokozatosan csökkenni fog. Kísérleteket tettünk kisebb koncentrációkkal, amelyeknél 1 súlyrész papirra több száz súlyrész víz esett, azonban azt találtuk, hogy bizonyos határon túl nem érünk el előnyöket az anyag tisztasága tekintetében és az eljárás költsége úgy a hajtóerő, mint a kész anyag egységére eső tisztítószer tekintetében is aránytalanul emelkedik. A tisztítószerre vonatkozólag, föltéve, hogy a víz és száraz papir viszonya kellően van megválasztva, nagy figyelmet fordítottunk a száraz tisztítószer azon százalékának megállapítására, amely a különböző papi rf aj okhoz szükséges. A tapasztalatok azt mutatták, hogy régi újságpapírhoz 4%, folyóirat- és könyvpapirhoz pedig 4%% tisztítószer veendő. Ha a péphez nagyobb mennyiségű vizet adunk, akkor a tisztítószer mennyiségét is növelnünk kell, hogy a koncentráció elég nagy legyen, míg ha a vízmennyiséget a péphez viszonyítva csökkentjük, akkor a tisztítószer mennyiségét nem szabad arányosan csökkentenünk, mivel az aránylag csekély vízmennyiség mellett valamivel magasabb 1

koncentrációt kell alkalmaznunk, hogy a termék tiszta légyen. Minden körülményt tekintetbe véve,