69372. lajstromszámú szabadalom • Villamos vasúti rendszer
/ - 11 — lékek útján vannak összekötve. A kollektorból kilépő áram az (r6, r7) kefetartókon át az (r23) kábelhez halad, mely a forgó fegyverzet tengelyének baloldalán alkalmazott (rll) gyűjtőgyűrűhöz tartó, zik. Az áram ezen gyűrűről leszedetik és egy vezetékbe vezettetik, mely a'kocsi vázával és ezáltal a külső (a2) futósinnel van összekötve. Ezután az áram a szolenoidok mellékzárlatán át azon vezetékág egy csatlakozási helyéhez halad, mely vezetéken át az egész rendszerbe áram vezettetik. Az (sl) áramhozzávezető vezeték magán a kocsin az (s) kikapcsolólioz van csatolva. A föntiekben a főáramú áramkör van megadva. Az áram tehát a dinamógéptől a sarkváltón át a forgó fegyverzet kollektorába, innen a sokszoros kapcsolóba, a helytálló kocsifegyverzetbe halad és a sarkváltón át a kocsivázhoz tér vissza. A szolenoid áramköre ezt az áramot a főhozzávezető áramkör messzebb előre fekvő szakaszába vezeti. A helytálló kollektorlamellák és a forgó kefék alkalmazása által a kívánt elosztás és áramfordítás elérhetővé válik. Az áramfordítónál csak két gyüjtőgyürűre van szükség úgy, liogy az egész elrendezésnek csak kis helyszükséglete van. Ha azonban forgó kollektort alkalmaznánk, negyvennyolc gyüjtőgyürűre volna szükség és sokkalta hoszszabb áramútat kapnánk. Mint már említettük, a kocsin segédberendezés van elrendezve, mely arra szolgál, hogy a kocsit akkor s elindítsa, ha az oly helyzetben állt volna meg, amelyben az indítás különben nem volna lehetséges. Ezen segédmezö magját a (t) vasrúd képezi, mely "a sugáriányú (tl) toldatokkal van ellátva (5. és 8. ábra). Ezen toldatok között a rúdon tekercselések vannak alkalmazva. A toldatok szabad vége' egészen közel fekszenek azon pályához, melyet a sarkváltó forgó fegyverzetén alkalmazott pólussarok legszélső homlokfölületei leírnak. A lágyvasmag (t2) tekercselései (lásd a 15. ábra baloldalát) a (t3) drótokból állnak, melyek ellentétes végeit a (t4) vezeték köti egymással össze. A magon huszonnégy ilyen (t3) cséve van elrendezve és ezek úgy vannak tekercselve, hogy egy északi és egy déli sark képződik. Ezen berendezés kollektorának (t5) lamellái a (t6) agyon vannak alkalmazva, mely az (rl) kollektortesttel szilárdan, de levehetően van összekötve (8. ábra). Minthogy már most a sarkváltó fegyverzete* egy fordulatot végez, miközben a kocsi négy pólus .mentén mozog tova úgy, hogy a fegyverzet két azonos polaritású sarka a sinmágnesek két azonos polaritású sarka mentén vonul el, a segédberendezésben is, a fegyverzet minden fordulatánál két áramirányváltozásnak kell bekövetkeznie. Az időegységben föllépő áramváltások száma tehát ugyanaz, mint a nagy forgó fegyverzetben. A kis (t5) kollektorlamellák száma kétszer akkora, mint a (t2) meneteké, azaz negyvennyolc ilyen lamella van alkalmazva. Minthogy azonban két-két ellentétes (t5) lamella a (t2i^) belső összeköttetés útján egymással össze, van kapcsolva, huszonnégy (t3) vezeték" elegendő arra, hogy a kollektor a (t) segédberendezés (t2) tekercseléseivel összeköttessék. A 8. ábra jobboldalán látható (r4) tárcsa a nagy kollektor számára való (r5, r6) kefetartókon kívül még két ellenkező polaritású (t7, t8) kefetartóval van ellátva, melyek a kis kollektor körül forognak és ennek lamelláival érintkeznek (8V2 ., 9. és 15. ábra). A (t8) kefék az áram irányát a (t3) drótokban a kocsi sebességének megfelelő sebességgel fordítják meg. A (t7) kefetartók csavarrúgók hatása alatt állnak, melyek a nagy kefetartó (r7) rugóihoz hasonlóan vannak kiképezve. A (t3) kefék tehát a kis kollektor (t5) lamelláival rugalmas érintkezésben maradnak. • Az áramfordító üreges tegelyének baloldali végén ezenkívül három (t9, tlO, tll) gyüjtőgyűrű van elrendezve (8. ábra), melyekkel a (tl2, tl3, tl4) kefék kapcsor lódnak. Ezen áramleszedő szerkezetek az
