69216. lajstromszámú szabadalom • Merev szemölcsös elreteszelőszerkezettel bíró závárzat önműködő lőfegyverek számára

_ 2 — nyákrésznek kúpalakú (m) furatában az ütőszög van elrendezve. Ha a závárzat zárva van, az, (a) zárószemölcsök a gyűrűalakú (h) záróhoironyba.n foglalnak helyet, a závárziatnak nyitásánál tehát a (4) zárolót először is az (R) nyíl irányában •ÖO'-kal el kell forgatni, hogy az (a) zárószemlcsök az (i) vezetőhornyok elé kerüljenek, amikor is az (4) zárolót a (3) zárófejjel együtt hátra lehet húznii Lövés közben az (5) töltényhüvely a (3) zárói ej re nyomást gyakorol és azt a (4) zárolóra szorítja, minek következtében az (a) zárószemölcs a (h) záróhoronynak hátsó falára rászoríttatik; ekkor a mereven elreteszelt zárolót elforgatni nem lehet, mert az (a) zárószemölcsöknél az uralkodó gáznyomás alatt föllépő súrlódást legyőzni nem lehet, amiért is azután a závárzatot mindaddig nem lehet nyitni, míg a lövedék a csövet el nem hagyta. Ez az ismert závárzat úgy kézzel működtetett, mint önműködő lőfegyvereknél alkalmazható, amikor is a jelen találmány szempontjából teljesen mellékes, hogy az önműködés minő eszközökkel éretik el. Ha ezen ismert závárzat kéfczel működtetett závárzat gyanánt van kiképezve, a závárzatot a lövés után könnyen ki lehet nyitni, amiből arra lehetne következtetni, hogy önműködő fegyverek závárzatainak nyitása is ép ily gyönge impulzust és kis erőt igényel. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy mereven elreteszelt závárzattal biró önműködő fegyvereknél a nyitáshoz jóval erélyesebb impulzusok szükségesek, mint a mekkorákat általában szükségeseknek vélnek. A tapasztalat továbbá azt is igazolja, hogy az (a) zárószemölcs, azonos számú lövésnek leadása után, jóval nagyobb mértékben kopik el önműködő, mint kézzel működtetett fegyvernél. Ezen jelenségnek oka abbén van, hogy - az (5) töltényhüvely a lőszergázoknak hatása alatt nagy mértékben fölhevül. Míg a lövész valamely kézzel működtetett závárzatot kinyit, még a leggyorsabb kezelés esetében is oly hosszú idő telik el, hogy a töltényhüvely a fölvett hőnek legnagyobb részét a csőnek adja át. Ha a závárzat már nyitva van és a töltényhüvely a csőből kihúzatott, a hüvelyt azonnal lehet puszta kézzel érinteni, mert ekkor a hüvely még meleg ugyan, de már nem éget. Ha azonban a fegyver önműködő, a závárzatnak nyitása közvetlenül azután történik, hogy a lövedék a csövet elhagyta, tehát egy másodpercnek tört része múlva. Az önműködően kilökött töltényhüvely a levegőn át a földre esik és ekkor még mindig oly forró, hogy az puszta kézzel meg nem 'érinthető, mert ez esetben a töltényhüvelynek nem volt ideje ahhoz, hogy a benne lévő hőt a csőnek leadja. A töltényhüvely a lövés előtt hideg állapotban vezettetik be a töltő űrbe, a lövésnél fölvett nagy hőmennyiségnek hatása alatt azonban hosszirányban, az (S) nyíl irányában, nagy mértékben kiterjed és az (a) zárószemölcsöket majdnem oly nagy erővel szorítja a (h) záróhoronynak hátsó falára, mint előbb a csőben uralkodott gáznyomás, miért is a zárószemölcsök, a zárolónak önműködő elforgatásánál, a záróhoronyban oly nagy mértékben súrlódnak, hogy a súrlódást csak nagy erő győzheti le és hogy a súrlódás a fölületekneik gyors kopását idézi elő. A töltényhüvelynek nagymérvű kiterjedését a következő kisérlet igazolja. Ha egy tolókás mércének szárai között befogott töltényhüvelyt borszeszlánggal hevítünk, a hüvely, mint az a mércén könnyen leolvasható, 0,2 mm.-rel hoszszabbodik meg, bár a hőmérsékletemelkedés nem nagy, mert a töltényhüvelyt még puszta kézzel érinteni lehet. Az önműködő lőfegyverből kidobott töltényhüvelynek hőmérséklete a borszeszlángon hevített töltény hüvelyénél jóval nagyobb, mert azt kézzel érinteni nem lehet. A töltényhüvely, a nagy hőmérséklet okozta kiterjedése következtében a) zárószemölcsöt a lövés után is rászorítja a záróhoronynak hátsó falára, amikor a csőben gáznyomás nem hat és