69216. lajstromszámú szabadalom • Merev szemölcsös elreteszelőszerkezettel bíró závárzat önműködő lőfegyverek számára
- 3 -pedig mindaddig rászorítja, míg a zároló 90 -os elfordulását el nem végezte. Ismeretesek oly závárzatok is, melyeknél az (a) zárószemölcs (2. ábra) és a (h) záróhorony csavarmenet alakjával bír. Ezen závárzatoknál azonban, meredek csavarmenetek esetében, a záródugattyú, bár merev elreteszelő szerkezettel bír, már a lövés közben megkezdi hátramozgását, lapos csavarmenetek ©setében pedig a töltényhüvelynek hőokozta kiterjedése nincs lehetővé téve és az (a) zárószemölcsök mindkét esetben gyorsan kopnak. A jelen találmányt képező závárzat ezen ismert závárzatokkal szemben azáltal tűnik ki, hogy nyitása akkor, ha ez önműködően történik, nem igényli azt a nagy erőkifejtést, mint eddig, továbbá azáltal, hogy az (a) zárószemölcsöknek túlságosan gyors kopása még merev elreteszelőszerkezettel biró önműködő lőfegyvereknél is "el van kerülve. A találmánynak előnyei annál jobban érvényesülnek, minél merevebb az elreteszelő szerkezet. A találmányt képező závárzatnál ezek az előnyök azáltal éretnek el, hogy a (3) zárófejnek és a (4) zárolónak egymással érintkező homlokföl ületei (3. ábra) csavarfölületek vagy más oly fölületek gyanánt vannak kiképezve, melyek a zárolónak a töltényhüvely kiterjedésének hatása alatt a zárófejhez képest végzett, bizonyos nagyságú elfordulását és így a záródugattyúnak a zárószemölcs előtt lévő részének megrövidülését idézik elő úgy, hogy a töltényhüvelynek hőokozta kiterjedése a zárődugattyúnak részeit károsan nem befolyásoljál. A találmányt képező závárzatnak egyik foganatosítási alakjánál a (3) zárófejnek és a (4) zárolónak egymással érintkező (8, 7) homlokfölületei csavarfölületek gyanánt vannak kiképezve, melyeknek hatása alatt a (4) zároló, ha ez a normális állásából (3. ábra), a (3) zárófejhez képest az (R) nyíl irányában 90°-kal elforgattatik, hosszirányban is eltolódik úgy, hogy a zárószemölcs hátsó fölületének a zárófejnek mellső fölületétől való (z) távolsága az (x) hosszúsággal (4. áfbra) megkisebbedik. A töltényhüvely tehát a zároló forgása után akadálytalanul kiterjedhet; minthogy pedig az (x) hosszúság nagyobb, mint a töltényhüvelynek kiterjedése, a merev elreteszelő szerkezetnek (a) zárószemölcsénél sem lép föl súrlódás. Ha már most a zároló a (P) nyíl irányában forgattatik el, a záródugattyú normális állapotába (3. ábra) tér vissza, amelyben a zárószemölcs hátsó fölületének távolsága ia zárófejnek homlokfölületétől ismét (z). A két csavarfölülethez tartozó (c, d) síkföluleteknek hossza a csavartmeneteknek emelkedési magasságával egyenlő; ha ez a magasság pld. 4 mm., akkor az (x) távolság (4. ábra) ennek negyedrésze, vagyis 1 mm., ami teljesen elégséges, mert a töltéeyhüvelynek hőokozta kiterjedése nem sokkal nagyobb 0,3 mm-nél. A záródugattyúnak normális állapotánál (3. ábra) a záródugattyú (3, 4) részeinek homlokfölületei között egy hézag marad szabadon, melyen át a zárófejen kiképezett (f) nyakrésznek egy része látható, míg a zárolónak elfordulása után (4.. ábra) ezen hézag, a záródugattyúnak az (x) hosszúsággal való megrövidülése következtében, zárva van. Ha, a találmányt képező závárzatnak záróhengere az ismert merev elreteszelő szerkezetekikel biró závárzatoknak záróhengereinél szokásos módon van kiképezve, a (g) összekötő szemölcsöd (1. ábra) vezető, gyűrűalakú horonyban a szemölcs részére oly nagy mozgási teret 'kell hagyni, hogy a (3) zárófej a (4) zárolónak forgása közben az (x) hosszúságii úton (4. ábra) hátramozoghasson. A találmányt képező závárzatnak egy további foganatosítási alakjánál a (3) záróféjen (7. ábra) kiképezett (f) nyakrészen több (k) csavarmenet van kiképezve, melyeknek menetmagassága akkora, hogy a zároló 90°-os elfordulásának a záródugattyúnak (x) megrövidülése felel meg. A (4) zárolónak mellső végében,