68923. lajstromszámú szabadalom • Kábel nagy feszültség számára

k'ábelszigeteléssel dielektromos értelemben gyakorlatilag véve tökéletesen egyesíthetnök őket, vagy pedig telefonkábelek sztatikus vagy dinamikus zavarainak távoltartására, tehát egészen más célra szolgálnak, mint amiről a jelen találmányban szó van. Már pedig kifejezetten áramvezetékgyanánt szolgáló, vagyis erősebb áramot vezető betétet lehetetlen a gyártáskor úgy alkalmaznunk a ható szigetelés anyagára, hogy tartósan simán és mindenütt tökéletesen feküdjék reá. Ámde bárminő kis köz az ily betét alatt ép úgy hat, mint az ólomköpeny alatti légtér. A 2. és 3. ábrában tüntetünk föl a találmánynak megfelelően szerkesztett kábelt nagy feszültség számára, egyetlen (a) vezető érrel és rétegezett (b) szigeteléssel. A legfölső ható rétegnek külső fölületére alkalmazott (f) vezető bevonatot vastagabban kihúzott vonallal ábrázoltuk. A rajzból látjuk, hogy a (c) ólomköpeny alatt a spirális (k) szalag-vértezéstől eredő deformáció folytán (d) üregek képződnek, amelyek az (f) vezető bevonat nélkül az ismertetett sugárzást és lassú égést okoznak. A vezető (f) réteget, — mint már említettük, — a kábelér aktiv szigetelő anyagával dielektromos értelemben lehetőleg tökéltesen kell egyesíteni úgy, hogy minél vékonyabbra készíthetjük, annál jobban felel meg majd céljának. E célt szem előtt tartva a bevonatnak az aktiv szigetelő anyag lehetőleg sok pontját kell a rétegek fekvése mentén vezető módon áthidalnia, annélkül, hogy nagyobb távolságra erősebb áramot kellene vezetnie. Ily módon a bevonat — szinte kényszermenetben — mintegy nivellálja a ható szigetelő anyag potenciálját a rétegek mentén és meggátolja, hogy egy-egy levegő (vagy vákuum-) réteg az ólomköpenyen ,elül helyenként aránytalanul nagy dielektromos igénybe vételre adjon okot. Az 5. ábrán egy több erü kábelt tüntetünk föl vértezés nélkül; minden egyes éren a találmány szerint kívül egy-egy vezető réteget (bevonatot) alkalmaztunk. A bevonat e kivitelben egymás közt, valamint az ólomköpennyel is folytonosan ismétlődő vezető összeköttetésben van. Több erü kábelben nagy feszültség számára a réteges (b) szigeteléssel ellátott egyes kábelerek közé (i) töltő anyagot szoktunk alkalmazni, rendszerint juttából, amelynek a villamos átütés elleni szilárdsága a telitett papiroséhoz képest igen kicsi úgy, hogy a töltő anyagban olykor megengedhetetlen magas dielektromos igénybevétel léphetne föl, amelyet azonban a találmány szerint a vezető (f) bevonattal gátolunk meg. A szokásos kivitelű több fázisú kábelekben nagy feszültség számára, továbbá az egyes rétegek fölületén, főleg az erek szigetelése és a töltő anyag közti határoló rétegen is káros fölületi feszültségek lépnek föl, mert az áquipotenciális fölületek itt már nem esnek össze, mint egyfázisú kábel esetében, az egyes kábelerek szigetelő anyagának rétegeivel. Az egyes erek vezető bevonatával már most az ily fölületi feszültség fölléptét is meggátoljuk. Eddigelé az ilyen feszültséget csak akképen küszöbölhettük ki, hogy sodrott többfázisú kábel helyett több, adott esetben egy kábellé egyesített több egyerü kábelt fektetünk. Az 5. ábrán föltüntetett kábel villamos tekintetben három egyszerű kábellel egyenértékű; jelentős előnye, hogy a három egyszerű kábeleret közösen burkolhatjuk fémköpennyel, anélkül, hogy az egyes erek közül külön-külön ólomköpenyt kellene alkalmaznunk. A találmányból még további jelentős előny származik, t. i. a több fázisú, rétegesen szigetelt, ily kábelek eddig szokásos, minden egyes eret közösen körülvevő szigetelő öve is elmaradhat, ha minden egyes eret vezető réteggel vonunk be. A 2., 3. és az 5. ábrán föltüntetett kiviteli alakok esetében az (f) bevonat és a (c) ólomköpeny potenciálja a folytonosan ismétlődő vezető összeköttetés folytán egyenlő úgy, hogy az ólomköpeny alatti