68846. lajstromszámú szabadalom • Kőmegmunkálógép

mozgása az erős (12) rúgó hatása alatt történik. • A kő megmunkálása lényegében anyag­nak letördelése által történik. Már most gyakran megtörténik, hogy ez az anyag egyes helyeken nem töredezik le, hanem a "Véső beékelődik. Ily beékelődésnek az a következménye, hogy a véső eltörik vágy legalább is nagy mértékben elkopik. Ezen káros jelenségek elkerülése céljá­ból az elrendezést akként foganatosítjuk, hogy a szerszám a kőre való ütődésnél, valamint azon idő alatt, mely alatt a kö­vön marad, a munkadarab mozgását kö­veti. Ezt azáltal érjük el, hogy a (8) kala­pácstest hosszirányban elmozgathatóan van a (13) villában elrendezve, mely a (3) szupportban a (14) csapok körül len­" gethetően van ágyazva és pedig olykép­pen, hogv a kalapácstestnek és a késtar­tónak függélyes állását a (12) rúgó által a görgő és a bütyök között kifejtett nyo­más föntartja. A kalapácstest kitérő mozgása a (14) csapok körül való lengés helyett más módon is, pl. csuklós parallelogramm szerkezettel vagy más efféle segélyével történhetik. A (6) szerszám rugalmasan van a szerszámtartóba befogva. E célból a szerszámtartó szabad végén föl van hasítva és valamely célszerű alakú esz­köznek a (15) feszítőnyílásba való behe­lyezésével annyira szétfeszíthető, hogy a szerszám kicserélése lehetővé válik. A (6) szerszámot kiröpítés ellen a (16) kiszögelések, elfordulás és oldalirányú el­tolódás ellen a (17) bordák biztosítják. Ha a szerszám a munkadarabon dolgo­zik, (miközben hornyokat munkál ki,) a kő egyenlőtlen volta és a szerszám egyenlőtlen kopása folytán oldalirányú igénybevételek lépnek föl, melyek a szer­számot az egyik oldal felé elterelni ipar­kodnak. Ezen oldalirányú igénybevételek fölvétele céljából külön vezetékek alkal­maztatnak, melyek a (3) szupporton meg­erősített (18) vezetősínekből állanak és a szupport mozgásait követik olyképen, hogy a szerszámtartóval együtt a kőnek j a szerszám által kimunkált hornyába sü­| lvesztetnek. E célból a szerszámtartó az ! oldalsó (19) nyúlványokkal van ellátva. , melyek a (18) vezetősínek megfelelő hor­; nyaival kapcsolódnak, i A vezetősíneknek a szerszám által ki­{ munkált horonynál valamivel keskenyeb­j beknek kell lenniök úgy, hogy a vezető­sín a horony falaival nem érintkezhetik. Ha erről nem gondoskodnánk, akkor , minthogy ezen horony falai a mélység nö­| vekedésével, a véső oldalsó kopása folv­| tán könnyen részútossá válhatnak, a ve­| zetősin a horonyba beszorulhatna. Ezért j egyúttal a vezetősínek oldalirányú hajlí­j tások ellen olyan erősen képzendők ki, | hogy azok a véső oldalnyomását fölve­j hessék anélkül, hogy a horony falához kellene szorulniok. A rúgós kalapácsot a (9) tengely hajtja, melyén mindegyik kalapács számára egv­egy (10) bütyök van elrendezve. A ten­gely forgása alkalmával ez a bütyök a (8) kalapácstestet a (11) görgő közvetítésével a (13) villában elrendezett (12) nyomó­rúgó felé szorítja, mely viszont a kala­pácstest lefelé mozgatását eszközli. A bü­työk akként van kiképezve, hogy a görgő üres járat alatt a legmagasabb fordulat­számnál is a bütykön marad. Ennek meg­felelően a bütyök görbülete akként van megszabva, hogy a (12) rúgó a gyakor­latilag megengedhető legmagasabb sebes­ségnél a kalapácsnak az elméletileg lehet­í séges gyorsulásokat fékezés nélkül köl­j csönzi. A hajtótengely kisebb fordulat­számánál a görgő természetesen ezen csökkenéssel nagyobbodó mértékben fog a bütyökhöz szorulni, minthogy kisebb fordulatszámnál gyöngébb rúgó volná elegendő arra, hogy a kalapácstestnek megadja azt a gyorsulást, mely szükséges ahhoz, hogy a görgőjével a bütykön meg­• maradjon. Tehát a bütyök alakja és a i hajtótengely sebessége a kalapács függe­• lyes mozgási sebességét és ezzel az abban ! lévő kinetikai energia mértékét, vagyis

Next

/
Thumbnails
Contents