68846. lajstromszámú szabadalom • Kőmegmunkálógép

* — 3 — az ütés erejét egyértelműen szabják meg. Ennélfogva lehetővé válik a fordulatszám változtatásával a mindenkor megmunkálandó anyag számára helyes ütőerőt beállítani. A görgőnek föntemlített, a kalapácstest lefelé mozgása alkalmával föllépő hozzászorulása a bütyökhöz, az eddig használatos rendszerekkel szemben jelentékeny energiamegtakarítást jelent, amely a fordulatszám csökkenésével mind nagyobb mértékben válik észrevehetővé, minthogy a rúgó fesszerejére fordított energia a rúgó feszíelenítése közben megfelelő mértékben ismét a bütyökre adódik át és ezzel a hajtótengelyre visszavezettetik. Különösen űrös járásnál a rúgó feszerejéhez fölhasznált energiának szinte egész mennyiségét visszakapjuk, minthogy a bütyök azon a részén, amelyen normális munkamenetnél a görgő a szerszámnak a kőhöz való ütközése folytán, a bütyöktől elválik, oly módon van kiképezve, hogy a kalapácstestben fölhalmozott kinetikai energiát lökés nélkül képes fölvenni és a hajtótengelyhez visszavezetni. Azon ismert elrendezéseknél, melyeknél a bütyök a legfölső állásban szabadon lialad el a görgő alatt úgy, hogy a kalapácstest anélkül, hogy a bütykön fölfeküdnék, a rúgó hatását követve, szabadon üt le, az üresjáratban az egész ütést ütközőrugókkal kell fölfogni. Ezeknek körülbelül ugyanazon mértekkel kell birniok, mint magának a (12) ütőrúgónak. A föltüntetett elrendezésnél magától érthetően ütés lép föl a bütyök és a görgő között, ha a bütyök a kalapácsot a kőről leemeli, mivel nem szabad, hogy a szerszám csak löketének végén érje a követ. Ezt az ütést a bütyöknek a fönt ismertetett elv szerinti alkalmas alakításával a munkaütésnek körülbelül egy tizedére redukáltuk. Hogy a bütyök és a görgő között még kisebb igénybevétel lépjen föl, a görgő és a kalapácstest főrésze közé a <20) ütközőrúgó van beiktatva, mely a kalapácstestnek kölcsönzendő gyorsulást hoszszabb időre osztja el. A szerszámot természetesen abban az arányban, melyben a munkadarab megmunkálása előre halad, a munkadarab felé előre kell meneszteni. Ez az előremenesztés célszerűen önműködően történik, amennyiben a gép valamely mozgó részéről indul ki. Már most azonban az anyag megmunkálása nem halad ugyanazon törvényszerűséggel és egyenletességgel előre, mint a kényszermozgásúan vezérelt előremenesztés és ennélfogva bizonyos megmunkálási idő elteltével oly viszonyok állanak be, hogy a szerszám a munkadarabhoz képest nincs a kívánt távolságra előremenesztve. Az előremenesztés és az anyageltávolítás közti megegyezés ezen hiánya különösen abban az esetben hátrányos, ha az előremenesztés túlgyorsan történt. Ekkor a szerszám túlkorán, vagyis oly időpontban érné a munkadarabot, midőn még nem érte el a szükséges sebességet. A szerszám ennélfogva mindig kevesebb anyagot fog eltávolítani úgy, hogy végül oly időpont következik be, midőn már egyáltalán nem jut ütéshez, hanem állandóan a kövön marad; ekként ez esetben a kényszer-» mozgású előremenesztésnek a szerszám elpusztulását kell maga után vonnia. Ezen hátrányokat a találmány szerint, a 8. és 9. ábrák kapcsán és pedig példaképen villamos hajtású elrendezés számára ismertetett módon küszöböljük ki. A gépnek oly részén, mely az ütőmozgásban részt nem vesz, pl. a (13) villán a (21) ütközőpecek van elrendezve, mely a (22) kontaktusgyűrűt hordja. Mindaddig, míg ezen kontaktusgyűrü a (23) kontaktuspofák közt van, az (I) áramkör, melyet a (25) gyönge áramforrás táplál, zárva van. Ezen áramkörbe a (26) tekercs van beiktatva, mely higannyal töltött csőből álló (27) kontaktust oly helyzetben tart, hogy a (II) munkaáramkör nyitva van. Ha a (22) kontaktusgyűrű a kontaktuspofák közül kilép és ezáltal az (I) primér áramkört megszakítja, akkor a (27) higanykontaktus a (II) munkaáramot