68831. lajstromszámú szabadalom • Számológép
val a 18a. ábra szerinti helyzetbe áll be. Mihelyt azonban a (25) szegmenst (69) homlok fölületé vei kilenc egységen túl forgatjuk, akkor a (60) emelő szabad végét megakasztja. Ha már most a (68) tárcsa ezt az emelőt mozgásba hozza, (a (67) görgőt oldalt eltolja), akkor a (60) emelő (70) végének ki kell lengenie, minek következtében a (60) emelő az (53) kengyel (59) csapját magával viszi, vagyis az (53) kengyel elforog (17a. ábra). Minthogy mindkét csavarmentes (52) és (54) rósz, melyet a csavaranyaalakú kengyelvégek körülvesznek, ellenkező emelkedésű csavarmenetekkel vannak ellátva és ezen csavarmenetes részek azonkívül forgásukban meg vannak akadályozva, a kengyel elforgása folytán az (54) csavarmenetes résznek és a vele kapcsolt (56) fogasrúdnak előre kell tolódnia, tehát tizedes kapcsolásnak kell végbe mennie. B) A billentyűzet. Lehetőleg könnyű és az összes helyekre, egyenletes és csekély emelkedésű billentyűzet elérése céljából a (16, 17) állítókerekek beállítását, melynek a szorzandó-billentyűkről kell megtörténnie, két műveletre osztjuk, amint az a 19., 20. és 21. ábrákból kitűnik. Valamely szorzandó-billentyű lenyomásával csupán egy ütközőt állítunk be, míg az állítókerekek és az ellenőrzőszámtárcsák eltolása (mely utóbbiak jelzik, hogy a helyes billentyű van lenyomva), valamint a szorzandó-test eltolása a gép hajtásánál a nagy hajtóemelő útján történik. Amint a 19—21. ábrákból látható, a (40) billentyűorsó kivágásába a háromkarú (41) emelő kapcsolódik. Valamely billentyű lenyomása alkalmával ezen (41) emelőnek jobb karja az egy billentyűsor összes billentyűire közös (42) reteszelősint oldalt nyomja, miáltal egyidejűleg valamely esetleg megelőzően lenyomott billentyű kiváltatik s a (43) rúgó hatása alatt a záróhelyzetbe visszacsappanhat. A billentyűmozgás végén az oldalt nyomott (42) sin a (41) emelő megfelelő karja alá nyúlik, miáltal egyidejűleg a billentyű visszafelé mozgásában meg van akadályozva. A (41) emelő középső (44) karja emellett a (45) beállítósin számára nyugaszt képez, amennyiben annak kivágásainak körzetébe lép. Ez a (45) beállítósin különböző hosszúságú (46) bevágásokkal van ellátva úgy, hogy a lenyomott billentyű szerint, különböző hosszúságú utakat kell megtennie és pedig úgy, hogy akkor, amikor billentyűt nem nyomunk le, (a «nulla» számértéknek megfelelően) a leghosszabb utat teszi meg, míg a kilences-billentyű lenyomásánál helyben marad. A beállítósin eltolása a billentyűknek az ismertetett módon történő beállítása után, mint második művelet azáltal megy végbe, hogy a sinnel a kétkarú (47) emelő a (48) tolórúd útján van összekötve, melynek (49) forgáspontját a hajtószerkezet minden egyes esetben bizonyos darabbal előretolja. Ezen kétkarú emelőnek alsó vége a (16, 17) állítókerekek (50) összekötőrúdjával van kapcsolva és az (51) rúgó útján eltolás ellenében rögzítve. Ha nincs billentyű lenyomva, akkor a (49) forgáspont eltolásánál a (45) sin szabadon mozoghat, míg az (51) rúgó az (50) összekötőrudat eltolódásában megakadályozza. Tehát ekkor az állítókerekek nem állíttatnak be. Ha azonban ellenkező esetben pl. a kilences szám billentyűje van lenyomva, akkor a (45) sín helytáll, ennélfogva a (49) forgáspont eltolódása alkal mával a (16, 17) állítókereknek kell eltolódniok. C) A tizesícapcsolás a számlálóműben. Azon esetre, ha a számlálóműben már oly számjegy állaua, melyhez egy szorzásból keletkező számjegy az állítóműbe hozzáadandó, magában a számlálóműben egy tizedes kapcsolószerkezetnek kell elrendezve lennie. Ez a szerkezet a mellékelt rajzok 22., 23. 24. ábráin különböző állásokan van föltüntetve. (71, 72, 73) átviteli fogaskerekeket jelölnek, melyek révén a számlálómű tárcsájának forgása bekövetkezik. A (74) tolattyú már most a megelőző számlálómű helyről egy megfelelően oldalt kiszögellő toldatokkal ellátott (75) tárcsa minden fordulatával előretolatik, míg a fölső (73) átviteli kerék és az alsó (71) átviteli kerék egy-egy fogához nem
