68145. lajstromszámú szabadalom • Légrúgózás járművekhez
A légrúgózásnak a jármű fölső részének állványán megerősített (1, 2) tokja sűrített levegővel van töltve és (3) membrán által kifelé légmentesen el van zárva. Ezen membránhoz fekszik alulról a (4) dugattyú,.mely másrészt a nem vezetett (5) dugattyúrúd útján közvetlenül a jármű illető (6) tengelyére támaszkodik; a dugattyúrúd mindkét végén, azaz úgy a dugattyúban, mint a tengelyen gömbfejek közvetítésével a (7,. 8) csapágyperselyekben nyugszik. Minthogy a (3) membrán külső gyűrűalakú áthajlása mindig mélyebben fekszik, mint a fölül a (4) dugattyúra fekvő süvegalakú áthajlás, a (4) dugattyú a reá oldalról ható, egyenletes légnyomás folytán az (1, 2) tokhoz képest mindig koaxiális helyzetet veszi föl tehát önönmagát központosítani törekszik A sűrített levegőnek a dugattyúra kifejtett ezen hatása következtében elérjük, hogy úgy függőleges irányban föllépő lengéseknél és lökéseknél, amikor a dugattyúrúd függőleges helyzetet vesz föl (2. ábra), mint a jármű fölsőrésznek az alvázhoz képest való oldalirányú eltolódásánál, amikor a dugattyúrúd megfelelően ferde helyzetbe kerül (3. ábra), a dugattyú a tokban némileg önműködően központosán vezettetik. Minthogy a fölső résznek az alvázhoz képest való igen rézsútos helyzetéinél a membrán a dugattyút csak kevéssé födi el úgy, hogy a dugattyú csakis legfölső pontján van a légnyomás által vezetve és ferde hely.zete folytán esetleg az (1) tokrész falaira ütéseket gyakorolhatna, célszerű a dugattyú körül, a lágy anyagból, kaucsukból vagy bőrből való (9) gyűrűt fektetni, mely az esetleges ütéseket tompítja. Hogy a rúgózás, mint pl. a hátsó keréktengelynél, igen lágy legyen úgy, hogy a tengelynek nagy utat kell végeznie és ezáltal a fölső rész és az alváz között nagy mértékű ferde elhelyezkedés következik be, akkor a légrúgózás dugattyújára esetleg oly nagy oldalnyomások gyakoroltatnak, hogy a levegő által szolgáltatott vezetés ezeket nem képes legyőzni. Ezen hátrány elkerülésére előnyös, ha az a támaszpont melyen a dugattyúrúd nyugszik, a jármű fölsőrész mozgásainak megfelelően oldalt eltolódhat. A légrúgózást ez esetben nem közvetlenül a tengelyre, hanem a tengely mellett elrendezett és a fölső résszel összekötött tartórészre helyezzük. Ha ez a tartórész, mint ezt a 4. ábra példakép mutatja, emelő, mely a tengely függőleges mozgásait a dugattyúrúdra kisebbített mértékben viszi át, akkor ezáltal azt a további előnyt érjük el, hogy a légrúgózás tokja alacsonyabb lehet, ami viszont helymegtakarítást tesz lehetővé. Ezenkívül a dugattyú kisebb és lassúbb löketei a membrán élettartamát is kedvezően befolyásolják. A 4. ábrán példaképen föltüntetett kiviteli alaknál a légrúgózás (10) tokja a kocsifölsőrész (11) állványán a (12) tengely mellett, illetve mögött van elrendezve és alul nyílással van ellátva. A (10) tokban a (13) membrán van elrendezve, mely a sűrített levegővel töltött fölső tokrészt kifelé légmentesen elzárja. A membránhoz alulról a (14) dugattyú fekszik. A (10) tok alsó végén a (15) kar van megerősítve, melyhez a (16) emelő van csuklósan csatolva; ez az emelő a láncszerű (17) tagok útján a (12) hátsú keréktengelyen van fölfüggesztve. A (18) dugattyúrúd egyik végén a (14) dugattyúhoz, másik végén a (16) emelőhöz támaszkodik és végeivel a (19, 20) csapágyperselyekben nyugszik. A jármű fölsőrész oldalirányú kitérésénél a (16) emelő a dugattyúrúd támaszpontját magával viszi úgy, hogy ezek a kitérések a dugattyúrúd mozgásait nem akadályozhatják. A tengelynek a fölsőrészhez képest való ferde beállításánál a (16) tengely a (17) lánc alkalmazása folytán a tengely oldalirányú mozgásait nem követi. A (12) tengelynek lökések által okozott függőleges mozgásait az emelő kisebbített mértékben a dugattyúra viszi át. Előfordulhatnak azonban oly viszonyok, melyek célszerűvé teszik, hogy az emelőáttétel a dugattyúrúd löketét a tengely útjához képest növelje. Ez az eset különösen akkor fordul elő, ha nagy terhek hordásáról van szó, míg a lökések, melyeket a tengelynek föl kell vennie, csak kicsinyek,
