67937. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyiségek fűtésére

gét érjük el és minden helyi túlhevítés és minden, pl. az elektromos hevítődrótok keresztűlégése folytán bekövetkező sérülés clkerültetik. Ezenkívül az ilyfajta, elektromos hevítődrótokkal bíró fal- vagy padlófűtőkészülékek utólagos javítása rendkívül egyszerű, mivel sérülés esetén a hevítődrótokat a folyadékból egyszerűen ki lehet húzni és a falak megsérülése nélkül újakkal lehet kicserélni. A melegfejlesztőtesteket körülvevő folyadékok helyett olyan •olvadóanyagokat is lehet alkalmazni, melyek melegraktározó képességgel bírnak és pedig célszerűen oly anyagokat, melyek halmazállapotváltozásuk esetén meleget vesznek föl, ill, adnak le. Ezen, az elektromos hevítődrótokat körülvevő olvadóanyagoknak a helyiség falaiba, vagy padlóiba való beágyazása oly módon történik, hogy az olvadóanyagokat körülvevő helyiségfalak, ill. ezen falak vastagsága folytán szigetelés létesül úgy, hogy az olvadóanyagokba meleg bevitele közben melegveszteségek elkerültetnek és ezáltal gyorsabb halmazállapotváltozás megy végbe. A melegraktározás ideje tehát csekély mértékre redukálódik. Ha a melegbevezetés ily módon megtörtént és azt megszüntetjük, az olvadóanyagokat körülvevő helyiségfalak, ill. ezen falak tömege rossz melegvezetők gyanánt szolgálnak úgy, hogy a megmerevedési folyamat lassul és az olvadóanyag aránylag magas hőmérséklete a megmerevedési folyamat közben csak lassan adódik át az alacsony hőmérsékletű helyiségfalakról a fűtendő helyiségnek. Elektromos fűtés esetén olvadóanyag gyanánt oly testek nyernek alkalmazást, melyek nem elektromosságvezetők, ellenben a meleget aránylag jól vezetik, melyeket az üzemben tekintetbe jövő meleghatások meg nem bontanak és melyek kb. 70—80° megmerevedési hőmérséklettel bírnak. Ezen szempontból főleg naftalin jön tekintetbe, melynek olvadási pontja 80—85° C és megmerevedési hőmérséklete 70—75° C, mimellett a naftalin még azon előnnyel is bír, hogy mint a szénlepárlás hulladéka, igen olcsón kapható. Ezen elrendezés, azaz az olvadóanyagoknak melegraktározó massza gyanánt való alkalmazása folytán módunkban van a meleget az olvadóanyagokba oly időben bevinni, midőn pl. elektromos fűtés esetén, az áram rendkívül olcsó. Helyiségek falainak és padlóinak a jelen találmány szerint foganatosított fűtésével lehet csak az elektromos fűtést gyakorlatilag használhatóvá és lehetőleg gazdaságossá tenni. A helyiségek falai a jelen tmlálmánynál tehát egyrészt szigetelőmassza gyanánt szolgálnak a meleg bevezetésekor, másrészt pedig rosszul vezető, melegleadó masszák gyanánt az olvadóanyagok megmerevedési periódusa alatt. Melegraktározási célokra főleg naftalin azért jön tekintetbe, mert a naftalin lebűlési görbéi, a megmerevedési folyamat közben, a hőmérséklet változatlanul tartására kimondottan hajlandóságot mutatnak és pedig — ami itt fontos — oly magasságban való változatlanul tartására, mely a jelen célra egyedül helyes. A mellékelt rajz 1. ábráján föltüntetett diagramm a naftalin megmerevedési görbéjét tünteti föl, ha a naftalint tartalmazó test nincs szigetelőmasszába, pl. a helyiség falába ágyazva. A 2. ábrán föltüntetett diagramm viszont a naftalin megmerevedési görbéjét mutatja azon esetben, ha a naftalint magába foglaló test szigetelőanyagba, pl. a helyiség falába van beágyazva. Ezen két görbe világosan mutatja, hogy a megolvadt naftalin egyenletes megmerevedési hőmérséklete csak akkor tartható fönn, egyenletesen hoszszabb ideig, ha a naftalin szigetelőmasszába van beágyazva. Ezen szigetelőmassza oly természetű, hogy melegvezetőképessége elégendő a helyiség fűtőfölülete kívánt hőmérsékletének elérésére és ezen hőmérsékleten maradandóan való megtartására, szigetelőképessége pedig elegendő a megmerevedési folyamat lassítására és ezzel arra, hogy a helyiségre való melegleadás lassan következzék be. Ezt a szigetelőanyagot valamely fűtőtest fala gyanánt is lehet kiképezni. . A rajzon a helyiség fűtésének, ill. a föntebb leírt eljáráshoz való fűtőtesteknek