67930. lajstromszámú szabadalom • Gőz és vízgyűjtő kamranélküli többnyalábos vízcsöves kazán

a. (c) nyújtvány csatlakozik, mely fölöslegessé teszi, hogy nagyobb hosszúságú boltozat alkalmaztassák, mint a lejtős csöves kazánoknál. Bár ezen kazánnál a túlhevítő hőtorlódás következtében meg nem sérülhet, a túlhevítő fölött a további védelmei nyújtó, gőzfejlesztő csövekkel össze nem kötött (d) fölső kazán van elrendezve. Ezen fölső kazánnak alkalmazása főleg akkor előnyös, ha a mellső és « hátsó fölsőkazán egymástól aránylag nagy távolságban vannak úgy, mint a találmányt képező kazánnál, amelynél ezt z elrendezést a legmelegebb fűtőgázokkal érintkező csövek hátsó végeinek lejtős helyzete teszi szükségessé. Ily elrendezés esetében ugyanis, ha a fölsőkazán alkalmazva nincs, a túlhevítőt nagy tömegű falazott födém födi, mely a túlhevítőre tetemes sugárzó hatást gyakorrol. A gőz a túlhevítő fölött elrendezett (d) főlsőkazánból vezettetik el, melyben a vízszin a legmagasabb. Ez a középen elrendezett (d) fölsőkazán a mellső (k) fölsőkazánnal csakis az ezen kazánoknak gőztereibe betorkoló (1) cső útján van összekötve úgy, hogy a mellső(k) fölsőkazán vízszinének erős ingadozásai a középső <d) fölsőkazánba csakis egy, a hátsó (m) fölsőkazánon átmenő kerülő úton vezettetnek be. A tápvíz az (m) fölsőkazánba vezettetik be, melyet a csőnyaláb az (o) alsókazánnal köt össze. Hogy a gőzt a gőzgéphez vezető (d') csővel összekötött (d) fölsőkazán vízszinének befolyásolása még tökéletesebben meggátoltassák, a (d, m) fölsőkazánoknak gőz- és víztereit összekötő (e) cső a (d) fölsőkazánban kiképezett, ennek egész hosszán végig nyúló (f) kamrába torkolik bele, mely a (d) fölsőkazán vízlerével csakis a szűk (g) nyíláson át közlekedik; az (f) kamra fölső részén az (i) nyílás útján van a (b) kamrával összekötve, mely két végén a (d) fölsőkazán gőzterének főrészével közlekedik. A hátsó (m) fölsőkazánt ezenkívül a (q) cső is összeköti a (d) fölsőkazánnak gőzterében kiképzett (r) kamrával, mely ép úgy, mint a mellső (k) kazánból kiinduló (l) csőnek betorkolási helyét képező (s) kamra, két végén a (d) kazánnak gőzterével közlekedik. Az (m) fölsőkazánnak hátsó részétől az alsó végén az (u) alsókazánba betorkoló (t) csőnyaláb indul ki, mely a tápvíznek a gőznek hőmérsékletéig vagy valamely ezt megközelítő hőmérsékletig való előmelegítésére szolgál. A találmányt képező kazánnak egy másik, a 2. ábrában föltüntetelt foganatosítási alakjánál az elégelő tér fölé eső csőnyaláb akként van kiképezve, hogy ennek belsejében vagyis csövei közölt egy ürtér marad szabadon, melyben a csövek között vagy alatt elrendezett, a fűtővezetékeket létesítő védőlemezeken nagyobb mennyiségű szállóhamú rakodik le, mely a csöveknek tetemes részét befödi és a fűtőgázoknak hatása ellenében megvédi. A csövek közölt létesített ürtér egy kamrát képez, melyben a csőnyalábban elrendezett védőlemezeken aránylag nagy mennyiségű szálló hamú rakodhatik le, amikor is ezen hamúlerakodás a kazánnak hatását is kedvezően befolyásolhatja. A kazánnak ezen foganatosítási alakjánál a mellső meredekcső-nyaláb két (v, v') csőcsoporlra van osztva, melyek a (v2) kamrát határolják. A lűz felé eső (v') csövek nagyobb mértékben vannak meggörbítve, mint a (v) csövek, melyek az ^o) alsókazánt a (k) íölsőkazánnal összekötő, egyenes vagy közel egyenes csövek gyanánt is kiképezhetők. A fűtőgázokat vezető (a, c) védőlemeznek alakja a mellső (v') csöveknek alakjához simul; az összegyűlő szállóhamú, természetes rézsüszögének megfelelően hajló síktól határolt halom alakjában, a (v2) kamrának az (a, c) védőlemez fölött fekvő részét kitölti. A szállóhamú tehát az egyes csövek között lévő közöket egyáltalában nem vagy nagyobb mértékben nem töltheti ki annak dacára, hogy igen nagy mennyiségű szállóhamú rakodhatik le. Ha az (a) födőlemezt szálló hamú