67930. lajstromszámú szabadalom • Gőz és vízgyűjtő kamranélküli többnyalábos vízcsöves kazán
Ezen falíömegeknek erős sugárzó hatása a gőznek nedvességtartalmát is lényegesen fokozza, amennyiben az azokhoz legközelebb eső mellső esősorokban a -gázfejlődést tetemesen nagyobbítja. Ezek a csősorok azonban meredekcsöves kazánoknál már amúgy is egész hosszukon vannak kitéve a legmelegebb égési termékek hatásának és meg a lejtős csöves kazánoknál is az égési termékektől legelőször ért csősorok fejlesztik a kazánban fejlesztett összes gőznek mintegy 60°/0 -át, meredekcsöves kazánoknál pedig ezen csősoroknak igénybevétele még nagyobb. Ennek megfelelően növekedik a fölső kazánokban ezen csősorok fölött a már magában véve is igen nagy geiser-hatás, mely részben oka a fejlődött gőz nagy nedvességtartalmának. A nagy fajlagos igénybevétel az üzembiztonságot is rontja, az egész kazán teljesítő képességének pedig szükségszerűen kisebbednie kell, ha a legerősebben igénybevett fűtő fölüleleknél a tarlósságot biztosító föltételek teljesítve nincsenek, mert semmiféle szerkezet sem lehet erősebb, mint leggyöngébb része. A falazatnak nagy hősugárzására vezethetők vissza igen sok esetben a túlhevílő csöveknek megsérülései is, melyek a meredekcsöves kazánoknál aránytalanul gyakoriak. Ha a fűtővezetéknek tolattyúi fojtó állásukban, a gőzelvezető szelepek pedig zárva vannak, liőtorlódás lép föl, mely az egész kazánra kiterjed. Az ekkor pl. az üzemszünetekben fejlődő fölös gőz, a túlhevítőnek megkerülésével, a kazánnak bizfonsági szelepén át távozik és a már amúgy is nagy hőmérsékletű túlhevítő csövekbe hűlőanyag nem jut, holott a csövekhez kívülről hozzávezetett hőmennyiség nemcsak változatlan marad, hanem esetleg még növekedik is. Ez okból a gyakorlatban igen fontos, hogy a túlhevítők oly módon rendeztessenek el, hogy azokat legnagyobb részt vízzel érintkező fűtőfölöletek és lehetőleg kevés Talazat vegye körül. Ha a rostélynak síkja és a fűtő gázoktól legelőször ért csősor által bezárt szög nagy, az elégető lér boltozatát esetleg sokkal nagyobb magassággal kell kiképezni, mint amilyen a jó elégetéshez szükséges, mert ellenkező esetben ezen csősoroknak alsó részei a fűtő gázok hatásának kitéve nincsenek. Ezért az ily kazánoknál a rostélyt jóval nagyobb faltömegek födik, mint a lejtős csöves kazánoknál. A boltozat a rostélyra hevítő hatást gyakorol, mely a rostélypálcáknak tartósságát igen hátrányosan befolyásolja. A jelen találmányt már most oly meredekcsöves kazán képezi, melynél ezek a hátrányok el vanaalc kerülve. • Ezen kazánnak három foganatosítási alakja a mellékelt rajzoknak 1., 2. és 3. ábráin, hosszmetszetekben van föltüntetve. A 3. és 4. ábrák részletrajzok. A találmányt képező kazánnak mind a három foganatosítási alakjánál a fűtő gázoktól legelőször ért csősoroknak hátsó részei az elégető tér fölött, lejtős helyzetben fekszenek, azoknak mellső részei pedig a vízszinteshez nagy szög alatt állanak és az áramló fűtőgázokkal való érintkezésük meg van gátolva. A mellső csősoroknak alsó részei ezenkívül a hősugárzás ellenében is megvédhetők, mely célból az egyik foganatosítási alaknál az (a) védő lemez (1. ábra) van alkalmazva, amelyet az elégető térnek boltozatával a (b) borda köt össze. Ezen elrendezés azt biztosítja, hogy: 1. A legnagyobb mértékben igénybevett csősornak csövei nem érintkeznek egész hosszúkon a legmelegebb fűtőgázokkal. 2. A mellső homlokzat falazatának magassága kisebbedik. 3. Ezen falazat nagy hőmérsékletre föl nem melegedhetik. Ennek megfelelően a legnagyobb mértékben igénybevett fűtőfölületek téhermentesülnek, a gőzfejlődés előnyösebben osztatik el a mellső csőnyalábnak egyes 1 csősoraira és a mellső csőnyaláb falazalának sugárzó hatása az egyébként föllépő sugárzásnak tört részével válik egyenlővé. Az (a) védőlemezhez, ennek álsó végén
