67759. lajstromszámú szabadalom • Telegrafon

- 3 hengert viseli. Az (a) válaszhenger körül vannak a válaszadó készülék többi ré­szei elrendezve és pedig (b)-vel a lénye­gileg egy mikrofonnak egy fonográl­hangszelencével való egyesítése állal ké­pezett válaszadó szelence van jelölve. A (g) szán, mint az fonográfoknál szokásos, olyképen vezettetik, hogy egy csavnr­anyaalakú (f) rész egy vezetőorsóval kap­csolódik. Ezen részek közötti kapcsolat a (c) emelő segélyével azon mágnes által történik, mely a mótoi t bekepcsolja és ezáltal az egész készüléket működésbe hozza (h)-val forgatható emelőt jelöltünk mely a (g) szán eltolására elforgatlatik, mimellelt a tokjában levő rúgó meg? fcszfíl. Ha az (f) vezetőanya kiiktattatik, ez a rúgó a szánnak a kezdeti helyze­tébe való visszaállítását idézi elő. A fölvételhez szükséges (e) szelence, mely céljának megfclelőleg lényegileg egy telefonnak egy fonográfhangszelen­cével való egyesítéséből áll, ennek meg­felelő módon van a (d) fölvevő henger mellett elrendezve. A beszélgetés hosz­szának mérésére a fölvevő szelencének ülsó (s) vezetéksínje beosztással van el­látva, mely továbbá a fölvevőszelence telefonrészébe való árambevezetéshez csúszókontaktus gyanánt szolgálhat. A két (b és e) hangszelence, mint a 3. és 4. ábrákból látható, (r) tokból áll, melyhez (vl), ill. (v2) szigetelődarab van hozzáerősítve. Ebbe a (vl) szigetelőda­r-'ibba a hangszelence mindkét oldalán metszőéi alakjával bíró (p) toldatok van­nak helyezve, melyek mint jeleztük, a telefon ill. mikrofon számára csapágy­lulyekül szolgálnak és egyúttal áram­liozzávezetést képeznek. A mikrofonsze­lencénél a tokon belül a helytálló (w) s/énkontalitus és ettől bizonyos távol­ságban a (q) membrán van ágyazva. A (w) szénkontaktus és a (q) membrán közötti tér, mely ismeretes módon után­engedő anyagból álló szigetelőg} űrűvel van elzárva, a (z) mikrofonszemcsékkel van meglöltve. Az (1) leadópecek a (q) membránnal a fonográfoknál szokásos módon van összekötve. Midőn az (1) pecek egy fonográfhenger írásvonala ál­fal lengésbe hozatik, ezek a lengések a (q) membrán közvetítése által közvetle­nül a mikrofonra vitelnek át és elektro­mos rezgésekké alakulnak át. A hangsze­lence oldalirányú elmozgathatóságánfik lehetővé tételére, ez utóbbi a (vl) szige­lelőrészeken a (9) helyeken forgathatóan lehet ágyazva, mint ez a 3. ábrabeli hátsó nézetből kitűnik. A telefonszelence (r) tokjában (4. ábra) szokott módon a (7) pólussarukkal ellá­tott (6) mágnesrendszer van elrendezve, melyekkel szemközt az (n) membrán van ágyazva. Ez a membrán a fentihez ha­sonló módon az (m) író- vagy vésőpe­cekkel van összekötve. Az ágyazás ugyan­csak az (r) tokon megerősített (v2) szi­getelőrészeken lévő (p) élek segélyével történik, melyek egyúttal a telefonrend­szerrel való villamos vezetőösszekötte­tést képeznek. Az (u)-val jelzett szabá­lyozó súlynak célja az, hogy az (m) író­peceknek a fölveyő hengerre való nyo­mását szabályozza. A (7) pólussaruk te­kercselésén átfolyó beszédáramok az (n) membránt rezgésekbe hozzák, melyek közvetlenül az (m) vésőpecekre vitetnek át és az alatta levő viaszhengerbe be­vésetnek. A válaszadó készüléken, a vá­laszadásról a fölvélelre való átkapcso^ láshoz szükséges, az önműködő műkö­dési módra nézve fontos átkapcsoló szer­kezet (kl)-el és a fölvevőkészüléknél, a rákövetkező fölvevőhengerre való tovább­kapcsolást eszközlő hasonló átkapcsoló­szerkezet (k2)-vel van az 1. ábrán jelölve. Ezek az átkapcsoló szerkezetek, mint a 6. ábrabeli nagyított léptékű rajz mu­tatja, bárom (1, 2, 3) rugóból állnak, melyek közül a középső (1) rúgó a (2) rúgóról a (3) rúgóra, a (b és e) hang­szelencék (g) szánján alkalmazott (gl) kiugrás állal akkor kapcsoltatik át, mi­dőn a (g) szán menete közben az illető (k) átkapcsoló hatáskörébe jut. Hosszú beszédek fölvételére hengertár alkalmazása válik szükségessé, mely a

Next

/
Thumbnails
Contents