67759. lajstromszámú szabadalom • Telegrafon

- 3 hengert viseli. Az (a) válaszhenger körül vannak a válaszadó készülék többi részei elrendezve és pedig (b)-vel a lényegileg egy mikrofonnak egy fonográlhangszelencével való egyesítése állal képezett válaszadó szelence van jelölve. A (g) szán, mint az fonográfoknál szokásos, olyképen vezettetik, hogy egy csavnranyaalakú (f) rész egy vezetőorsóval kapcsolódik. Ezen részek közötti kapcsolat a (c) emelő segélyével azon mágnes által történik, mely a mótoi t bekepcsolja és ezáltal az egész készüléket működésbe hozza (h)-val forgatható emelőt jelöltünk mely a (g) szán eltolására elforgatlatik, mimellelt a tokjában levő rúgó meg? fcszfíl. Ha az (f) vezetőanya kiiktattatik, ez a rúgó a szánnak a kezdeti helyzetébe való visszaállítását idézi elő. A fölvételhez szükséges (e) szelence, mely céljának megfclelőleg lényegileg egy telefonnak egy fonográfhangszelencével való egyesítéséből áll, ennek megfelelő módon van a (d) fölvevő henger mellett elrendezve. A beszélgetés hoszszának mérésére a fölvevő szelencének ülsó (s) vezetéksínje beosztással van ellátva, mely továbbá a fölvevőszelence telefonrészébe való árambevezetéshez csúszókontaktus gyanánt szolgálhat. A két (b és e) hangszelence, mint a 3. és 4. ábrákból látható, (r) tokból áll, melyhez (vl), ill. (v2) szigetelődarab van hozzáerősítve. Ebbe a (vl) szigetelődar-'ibba a hangszelence mindkét oldalán metszőéi alakjával bíró (p) toldatok vannak helyezve, melyek mint jeleztük, a telefon ill. mikrofon számára csapágylulyekül szolgálnak és egyúttal áramliozzávezetést képeznek. A mikrofonszelencénél a tokon belül a helytálló (w) s/énkontalitus és ettől bizonyos távolságban a (q) membrán van ágyazva. A (w) szénkontaktus és a (q) membrán közötti tér, mely ismeretes módon utánengedő anyagból álló szigetelőg} űrűvel van elzárva, a (z) mikrofonszemcsékkel van meglöltve. Az (1) leadópecek a (q) membránnal a fonográfoknál szokásos módon van összekötve. Midőn az (1) pecek egy fonográfhenger írásvonala álfal lengésbe hozatik, ezek a lengések a (q) membrán közvetítése által közvetlenül a mikrofonra vitelnek át és elektromos rezgésekké alakulnak át. A hangszelence oldalirányú elmozgathatóságánfik lehetővé tételére, ez utóbbi a (vl) szigelelőrészeken a (9) helyeken forgathatóan lehet ágyazva, mint ez a 3. ábrabeli hátsó nézetből kitűnik. A telefonszelence (r) tokjában (4. ábra) szokott módon a (7) pólussarukkal ellátott (6) mágnesrendszer van elrendezve, melyekkel szemközt az (n) membrán van ágyazva. Ez a membrán a fentihez hasonló módon az (m) író- vagy vésőpecekkel van összekötve. Az ágyazás ugyancsak az (r) tokon megerősített (v2) szigetelőrészeken lévő (p) élek segélyével történik, melyek egyúttal a telefonrendszerrel való villamos vezetőösszeköttetést képeznek. Az (u)-val jelzett szabályozó súlynak célja az, hogy az (m) írópeceknek a fölveyő hengerre való nyomását szabályozza. A (7) pólussaruk tekercselésén átfolyó beszédáramok az (n) membránt rezgésekbe hozzák, melyek közvetlenül az (m) vésőpecekre vitetnek át és az alatta levő viaszhengerbe bevésetnek. A válaszadó készüléken, a válaszadásról a fölvélelre való átkapcso^ láshoz szükséges, az önműködő működési módra nézve fontos átkapcsoló szerkezet (kl)-el és a fölvevőkészüléknél, a rákövetkező fölvevőhengerre való továbbkapcsolást eszközlő hasonló átkapcsolószerkezet (k2)-vel van az 1. ábrán jelölve. Ezek az átkapcsoló szerkezetek, mint a 6. ábrabeli nagyított léptékű rajz mutatja, bárom (1, 2, 3) rugóból állnak, melyek közül a középső (1) rúgó a (2) rúgóról a (3) rúgóra, a (b és e) hangszelencék (g) szánján alkalmazott (gl) kiugrás állal akkor kapcsoltatik át, midőn a (g) szán menete közben az illető (k) átkapcsoló hatáskörébe jut. Hosszú beszédek fölvételére hengertár alkalmazása válik szükségessé, mely a