67743. lajstromszámú szabadalom • Áramlási mótor

6. ábra a lengőkarok és az egyik lapát egy részletének fölülnézete, a 7. ábra ezen lapátoknak a karokkal való összeköttetését tünteti föl, a 8. ábra egy ily karnak külön távlati nézete, a 9. ábra egy lapátnak hátsó nézete és a 10. ábra a lapátok kilengési helyzetének diagrammája, pályájuk különböző helyzetében. A mótor (1) tokja vagy egészen, vagy részben a folyaraágyba sülyeszthető. A fönt elzárható födélfal (2)-vei, a fenék (3)-mal van jelezve. A tok előnyösen fémből készül és szalagvas vagy más efféle merevíti, mint az 1. és 3. ábrából kitűnik. A (4) beáramlási nyíláshoz közel a (6) tengely (5) csapágyai vannak elrendezve és hasonló (7) csapágyak, melyek a (9) tengely ágyazására valók, a kiáramlási nyílás közelében vannak. A (6) tengely oldalt (10) lánckerekekkel van ellátva és a tengelyen ágyazott hasonló lánckerekeken a (12) lánchajtómű van elrendezve, miként a 2. és 3. ábrákon látható. A láncokon a forgatható (13) lapátok vannak megerősítve ; ezek a lapátok az átáramló víz befolyása alatt állnak, míg az alsó láncpályafélen mozognak, viszont a fölső láncpályafélen való mozgásuk közben újra a beáramlási nyílás közelébe térnek vissza. A beáramlási nyílás közelében rézsútos 14) terelőlap van elrendezve, miáltal a beáramló víznek a (15) nyíl (3. ábra) által jelzett irányban kell folynia. A kiáramlási nyílás közelében is hasonló (16) fal van elrendezve, mely a (2) födélhez csatlakozik és az átáramló víznek a tokba való visszajutását meggátolja, úgy hogy a lapátok visszamozgása oly tokrészben történik, melyben azok lehetőleg kevés ellenállásra találnak. A levegő ebben a fölső tokrészben csekély nyomás alatt van. Ha azonban a be- és kiáramlónyílásokon a levegő kiáramolnék, úgy a levegő a födélen lévő (17) szelepen át utána tölthető, oly célból, hogy a víz szine fölött (18)-nál állandó légkamarát létesítsünk. Hogy továbbá az átáramló vizet a mótorlapátokhoz képest meghatározott irányba 1 kényszerítsük és ezáltal elérjük, hogy a teljes víztömeg hasson a lapátokra, ezért a (4) beáramlási nyílásnál kezdődőleg a (3) tokfenék kissé rézsútosan emelkedően van kiképezve. Ez a fenék tehát a (14) terelőlappal együttműködve, az átáramló folyadék keresztmetszetét csökkenti és az áramlás sebességét növeli. Ez a sebességnövekedés közvetlenül a víznek a tokba való jutása után, a keresztmetszetcsökkenéssel egyidejűleg észrevehetővé válik. Ha tehát a beáramláshoz mindig legközelebbi lapát az alsó láncpályafélhez közeledik, arra a folyadék, még pedig annak egész tömege, azonnal taszítást, ill. ütést mér, vagyis az ütközési fölület a lapát egész hosszára kiterjed. Megjegyzendő továbbá az is, hogy a folyadéknak a lapátra való egész behatása, teljes ütőhatásban nyilatkozik, ismert motoroktól eltérőleg, melyeknél a lapátokra való ezen behatás bizonyos mértékben fokozatosan jut érvényre, vagy pedig az ütőerő egy része a lapátoknak kedvezőtlen rézsútállása folytán, gazdaságosan ki nem használtatik. Ezt az ütőmozgást nem szakítjuk meg hirtelen, hanem az a lapátokra való nyomóhatás gyanánt föntartatik és pedig a lapátok mozgása közben azokra ható nyomóerő kb. egyenlő a munkahelyzet kezdeténél a lapátokra ható űtőerővel. Azon időponttól kezdve tehát, midőn a lapát az átáramló folyadék hatáskörébe jut, ez a lapát egész munkamozgása közben oly nyomóerő behatása alatt van, mely a kezdetben reá ható ütőerővel egyenlő, sőt még kissé erősbödik, minthogy az átfolyó víztömeg sebessége a keresztmetszet csökkenése folytán növekszik. Ámbár a mellső (14) terelőlap alkalmazása azt eredményezné, hogy a folyadék számára való átáramlási keresztmetszet csökkenne, mégis ez a. csökkenés a mótortok fenekének rézsútos emelkedése dacára alig volna föntartható. A fenéknek ezen rézsútos elrendezése folytán, ha más berendezést ezen célra nem alkalmaznánk, csakis az áramlásnak rézsútos fölfelé irányítását idéznénk elő. Hogy ezt elkerüljük és tényleges keresztmetszetcsökkentést idézzünk elő, válaszfal van elrendezve, mely az áramlás felüle-