67714. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerkezet bitumenes makadam-anyagok földolgozására

- 2 -2. ábra alaprajz. A 3. ábra a szárítódob kibocsátÓT égének hosszmetszete, nagyobb léptékben. A 4. ábra metszet a 3. ábra A—B vonala szerint. Az 5. ábra a szárított és szétválasztott anyag összegyűjtésére alkalmas berendezésnek, valamint a keverőberendezésnek hosszmetszete. A 6. ábra megfelelő fölülnézet. A 7. ábra hosszmetszet a kátrány tartályokon át. A 8. ábra metszet a 7. ábra C—D vonala szerint. A földolgozandó kő- és homokelegjr

az (1) helyen van a (2) serlegmű közelében (1. ábra), mely az elegyet a (3) adagolótölcséren át a kissé lejtős fekvésű (4) szárítódobba szállítja. Az (5) tűzhely által fölhevített levegőt a (6) exhaustor szívja át a szárítódobon úgy, hogy a dobba bevezetett anyaggal szemben áramlik. Ezáltal az anyag megszárad és azonkívül a por- és szennyrészecskék az anyagból elvezettetnek. Ezen célból (7) porgyűjtő van elrendezve, míg a nedvességgel telített levegő a (8) kürtőn át távozik. A dobot, ismert módon, a (9) fogaskoszorú tartja lassú forgásban a (10) fogaskerék közvetítésével. A meghajtás tetszőleges módon történik vagy egy, a szerkezettel kapcsolt gőzgépről, vagy lokomobilról. A szerkezet, valamint többi mozgó része a (11) tárcsáról van meghajtva. Mielőtt az anyag a (4) dob alsó végét elhagyja, alkatrészei egymástól szétválasztatnak. E célból, mint a 3. és 4. ábrákból kitűnik, a dob hengeres (12) szitával van ellátva, mely csak a finomabb anyagot engedi át, mely aztán a (13) vályún kihull. A (12) szitán át nem eső anyag a (14) vályún át a szabadba kerül. Meg kell jegyeznünk, hogy a rajzban föltüntetett foganatosítási alaknál csak egy szita van elrendezve úgy, hogy a dobon átvezetett anyag két részre oszlik. Természetes, hogy további szitadobok elrendezése által további fajtázást is létesíthélnénk. A (15) lemezek az anyag vezetésére szolgálnak, míg a dobban elrendezett lemezek az anyagot megemelik és a dob forgása közben ismét leejtik oly célból, hogy a forró légáram az anyaggal alaposan elkeveredjék. Az ily módon fölhevített, portól és szennytől megszabadított és szemnagyság szerint szétválasztott anyag már most a (13), illetve (14) vezetővályukból a (17) válaszfallal ellátott (18) teknőbe vagytartályba hull (6. ábra) úgy, hogy a tartály egyik részébe kő, a másikba pedig homok kerül. Innen a szétválasztott, még forró anyagot a (19, 20) serlegművek segélyével szilószerűen kiképezett gyűjtőtartályokba vezetjük. A serlegművek hőveszteségek lehető kiküszöbölésére (21) védőburkolattal vannak ellátva. A homok alul csapóajtóval vagy (22) tolattyúval elzárt (23) tartályba esik (5. ábra), míg a kövek a (24, 25, és 26) siklórekeszekbe kerülnek, ahol is a rekeszeket a (27) vezetőlemezek átállításával egymásután megtölthetjük. A tartályok alul csapóajtókkal vagy (28) tolattyúkkal vannak elzárva, míg a (23) homokszilók alatt (29) mérőtartály van elhelyezve. Ez a szilóelrendezés a keverőberendezés fölött foglal helyet úgy, hogy az anyag közvetlenül ez utóbbiba üríthető. A keverőberendezés teknöalakú, kettősfalú (30) tartályból áll. A keverést (31) karok végzik, melyek a (32 és 33) tengelyekre vannak fölékelve. Emellett lényeges a tengelyek oly értelmű forgása, hogy a karok a nyilak irányában egymással szembe működjenek úgy, hogy az anyag mindig alulról fölfelé emeltetik. A keverőberendezés kiürítésére a fenékben alkalmazott (34) csapóajtó szolgál, melyet a (35), illetve (36) emelő működtet. Hogy az anyag a keverési folyamat közben is meleg maradjon, a keverőberendezés, mint már említettük, köpennyel van körülvéve, melyben valamely tüzelés égéstermékeit átvezetjük; emellett az elrendezés célszerűen olyan, hogy azon a tüzelés égéstermékeit hasznosítjuk, mely a kátránytartályt hevíti. Ez a (37) tüzelés (1. ábra) ezen célból keverőberendezés köpenyével (38) csővezeték útján közlekedik. Miután az égéstermé-