67627. lajstromszámú szabadalom • Folyadékfék lövegekhez, a visszafutás hosszának szabályozására szolgáló berendezéssel

szélességének felel meg. Az (al) hornyoltba a (B, Bl) dugattyún forgathatóan •és eltolhatatlanul elrendezett (C) gyűrű {cl) nyúlványai kapaszkodnak (1. és 4—6 ábrák) minden hézag nélkül. A (cl) nyúlványok célja, hogy meggátolják, hogy a fékező folyadék, közvetlenül az (al) hornyokon át, áramoljék az egyik dugattyúoldalról a másikra. A (C) gyűrű és a (Bl) -dugattyúrész közt, a (B) dugattyúrészen, •egy (D) gyűrűalakú tolattyú van forgathatóan és cliolhatatlanul ágyazva, mely két, egymással diametrálisan szemközt fekvő (dl) nyúlvány közvetílésével (3—6. ábrák), az (A) fékhengernek ennek hossztengelyével párhuzamosan haladó (a2) hosszhornyaiba kapaszkodik. A (D) gyűrű tolattyú (d2) hengeres nyúlvánnyal bír, mely a (Bl) dugattyúrész megfelelő (b3) nyúlványa alá nyúlik. A (b3) nyúlványban, a (d2) nyúlványban és a (B) dugattyúrészben (b4, d3 és b5) áttörések vannak kiképezve, melyek az (A) fékhenger (al) hornyainak a fékhenger dugattyúoldala (jobboldali vége) felé nyitott (b6) dugattyúüreggel való összekötésére szolgálnak. A (b4) áttörések az 5. ábrán sraffozással jelzett alakkal bírnak, míg a (d3) áttörések alakja az 5. cs 6. ábrákon pontozott vonalakkal határolt idomnak felel meg. A (b5) áttörések, a fékező folyadéknak az egyik dugattyúoldalról a másikra való ál áramlásának szabályozása szempontjából, nem jönnek figyelembe. Ez áttörések «zért úgy vannak méretezve, hogy a fékező folyadéknak a fék bármilyen beállításakor, olyan átfolyási keresztmetszetet nyújtanak, mely legalább is éppoly nagy, mint a (b4 és d3) áttörések által lctesí-1elt átfolyási keresztmetszet. Hu a részek a, főleg az 1., 2. és 5 ábrákon látható helyzetet foglalják el, a s(Bl) dugattyúrész (b4) áttörései az (A) fékhenger (al) hornyaival és a (D) gyűrűiolattyú (d3) áttöréseivel pontosan szemközt állnak, azaz a (b4) áttörések egy részét sem takarja el az (A) fékhenger belső fala és a (D) gyűrűtolattyú, amint az főleg az 5. ábrán látható. Ha most. az (x) nyíl irányában (1. ábra), az (A) fékhenger visszafutása következik be, a fékező folyadék, az (A) fékhenger dugatytyúrúdoldaláról (baloldali végéről), az (al) hornyokon és a (b4, d3, b5) áttöréseken át, annak dugattyúoldalára (jobboldali végére) folyik. Minthogy ekkor a (b4) áttöréseket, az (al) hornyok említett csavarvonalalakja folytán, (b7) végüktől kezdődőleg (5. ábra), az (A) fékhenger belső fala, fokozatosan eltakarja, az átfolyási keresztmetszet ama helyen, ahol a folyadék az (al) hornyokból a (b4) áttörésekbe folyik, fokozatos szűkülést szenved. Ha végül a (b4) áttöréseket teljesen eltakarta az (A) fékhenger belső fala, a fékező folyadék többé egyáltalában keresztül nem folyhatik. A visszafutó részek ekkor nyugalomba jönnek. Ez azonban, az (al) hornyok és a (b4) áttörések méretei következtében, csak akkor következik be, ha már teljes (normális) löketét (leghosszabb visszafutását) megtette az (A) fékhenger. A féknek most leírl beállítása esetén, a (b4) áttöréseknek a rajzon látható alakja folytán, a fékező folyadék átfolyási keresztmetszete, a visszafutás vége felé, aránylag nagy úgy, hogy a féknyomás nem lép túl azon határon, mely a lövegnek, a lövegcső visszafulásakor, a csekély emelkedések mellett erősen csökkenő stabilitása szempontjából még megengedhető. Ha a legrövidebb visszafulást akarjuk kapni, a (B2) dugattyúrudat és vele a (B, Bl) dugattyút, kézzel vagy önműködőlég, az (y) nyíl irányában (2. és 5. ábrák) annyira elforgatjuk, hogy a (b4) áttöréseket, a visszafutás kezdete előtt, a fékhenger hosszirányára keresztben mért szélességüknek körülbelül feléig, az (A) fékhenger belső fala elfödje (6. ábra). A (B, Bl) dugattyú ezen elforgásában a (D) gyűrűtolattyú nem vesz részt, mert az (A) fékhenger belső falának (u2) hornyaiba nyúló (dl) nyúlványai annak elforgását meggátolják. Ennek az a következménye, hogy a dugattyú elforgatása után a (b4) áttöré-