67531. lajstromszámú szabadalom • Tenger alatt járó hajó aknák lerakására szolgáló berendezésekkel

V I" f n r»* "-sr^í-s?" fa a »^ /» ^ ' ^ **'"t^-"?"*'^!!? és a hajó belsejében fölállított (S) mólorral hajthatók. A (J) és (K) láncok hajtása különböző sebességekkel történik és pe^ •dig úgy, hogy a hosszabb (J) további láncok lassan, a rövidebb (K) aknakidobó láncok ellenben gyorsan mozognak. Ezt a jelen esetben azáltal érjük el, hogy egy és ugyanazon (Q) tengelyről a (J) láncok hajtása (R) csavarkerékáltétel, a (K) láncoké ellenben (P) kúpfogaskerékáttétel segélyével történik. A (J) és (K) láncok csuklócsapjai bizonyos, a (C) aknák hossza által megszabott távolságokban, mindkét irány felé, meg vannak hosszabbítva és így (il) és (kl) menesztőpeckek gyanánt vannak kiképezve, melyeknek mozgási pályájába az (E) aknaalvázak villaalakú (G) és (H) ütközői nyúlnak be (4. és 5. ábrák). Az (U) és <V) tengelykapcsolók (2. ábra), melyek a hajó belsejéből be- és kiiktathatók, lehetővé teszik, hogy a hajó egyik (a jelen esetben bal) oldalán lévő (J) és (K) szállílóláncokat megállítsuk. Az aknák leejtésekor megváltozó hajósúly és egyensúlyi {Irinám-) nyomalék kiegyenlítésére két (Wl, W2) ballaszirekesz szolgál, melyek közül az első a hajó közepén, a második a hajó hátulján van elrendezve. A leírt berendezés működési módja. már most a következő: \z aknák lerakásának kezdetén az (U) és (Y) tengelykapcsolók ki vannak iktatva úgy, hogy az (S) mótor működésbe hozásakor, csak a hajó jobb (kormány-) oldalán lévő (J) és (K) láncok jönnek mozgásba. Ekkor a (J) lánc (il) menesztő peckei, az (E) oknaalvázak (G) ütközőinek közvetítésével, a jobboldali (C) aknasort, lassan, az (x) nyíl irányában (1 4bra), a hajó fara felé továbbítják. Ha most az első (E) aknaalváz annyira haladt, hogy mellső kerekei a (K) láncok fölött foglalnak helyet (4. és 5. ábrák), a (K) láncok (kl) menesztőpeckei megragadják az (E) aknaalvázak (H) ütközőit és a (K) láncok nagyobb kerületi sebességének megfelelően, a (C) aknáknak -olyan sebességet adnak, hogy ez anélkül, hogy a hajóhoz ütődnék, szabadon dobatik át a hajó farán. A két, (J) és (K) lánchajtás sebességét és a hajó menetsebességét emellett úgy kell megválasztani, hogy az aknák egymástól a hatásos aknazár létrehozására alkalmas távolságokban jussanak a vízbe. Mihelyt, ily módon, a hajó jobb oldalán lévő (C) aknasor legutolsó aknája is át van dobva a hajó farán, az (U) és (V) tengelykapcsolókat beiktatjuk, mire a hajó baloldalán lévő (C) aknasor aknái dobatnak ki azonos módon. Ekkor a hajó jobboldalán lévő (J) és (K) láncok, ha nincs külön, ezeket kikapcsoló szerkezel is alkalmazva, üresen vele mozoghatnak. A súly- és a nyomatékkiegyenlődés, önmagában véve ismert módon, a (Wl, W2) ballasztrekeszek közvetítésével történik és pedig: a víznek e rekeszekbe való beömlése úgy van szabályozva, hogy közvetlenül egy (C) akna szabadon engedése e'őtt, a súly és az egyensúlyi (trimm-) nyomaték megközelítőleg ki legyen egyenlítve. Esetleg még meglévő kis nyomatékkülönbségek könnyen kiegyenlíthetők a hajó mélységkormányzó lapátja segélyével. Ha valamennyi (C) akna át van dobva a hajó farán, teljes súly- és nyomatékkiegyenlődésnek kell uralkodnia. Hogy a (K) láncok (kl) menesztő peckeinek az (E) aknaalvázak (H) ütközőivel való kapcsolatba lépésekor, az ezáltal keletkező lökéseknek a (C) aknákra és az (S) motorra való káros hatását elkerCiljük, célszerű a (V) tengelykapcsolót, vagy a (P) fogaskerékáttélelt rugalmasan kiképezni, pl. hajlótengelyén rugalmasan elrendezni. Természetesen több, mint két sor (C) akna is helyezhető el a hajó födélzetén : továbbá, bizonyos körülmények közt, a (C) aknák kihajítására egyetlenegy, a hajó közepén elrendezett (K) kihajílószerkezet is elegendő, mely előtt az egyes aknasorok sinei, vasúti váltók sinei módjára, egybefutnak. Az (E) aknaalvázak kiképzése is alárendelt jelentőséggel bír a ta-