67197. lajstromszámú szabadalom • Vízhevítőberendezés
ran hol kisebb, hol nagyobb melegvízmennyiségekre van szükség, mindig két különböző (könnyen összetéveszthető) csaphelyet kell alkalmazni és kezelni, vagy a csaphelyeket külön átkapcsolóberendezésekkel majd a készlethevítőhöz, majd az áramhevítőhöz kell kapcsolni. A találmány szerint ezeket a hátrányokat azáltal szüntetjük meg, hogy áramhevítőt és készlethevílőt megfelelő összeköttetések útján beiktatott önműködő szabályozókészülékkel és máseffélékkel hatás és működési mód tekintetében akként knpcsolunk egymással és a közös vezetékhálózattal, hogy például az árambevítő csak akkor ad le melegvizet a fogyasztási vezetéknek, ha a készlfclhevítő melegvíztarlalmát (gészen vagy részben leadta, vagy ha lökésszerűen időegységenként nagy melegvíz-zükséglet lép föl. üzen elrendezés révén az eddig ismeretes két készülékcsoport hátrányait megszüntethetjük és az azokkal külön-külön járó előnyöket egyesílhet|ük, sőt még további előnyöket is érhetünk el úgy, hogy egészen különböző természetű melegvíz fogyasztási helyek központi vízellátása számára kiválóan alkalmas berendezést sikerül létesíteni. Kisebb vízmennyiség fogyasztása alkalmával ugyanis először a készlethevítő ad le készletéből a fogyasztási vezetéknek melegvizet, míg az ezen célra kevésbé alkalmas árambevítő ezen melegvízszolgáltátásban még nem vesz részt. Nagyobb vízmennyiségeknek egymásután következő elvezetése vagy lökésszerűen föllépő, időegységenként nagy melegvízszükségletnél, például [fürdő készítéséhez azonban azonnal az áramhevítőlép működésbe úgy, hogy a fogyasztási vezeték számára meleg vizet készít elő és azt vagy közvetlenül vagy kérülő úton a készlethevítőn át a fogyasztási vezetékbe juttatja. Utóbbi esetben a készlethevítő esetleg önműködően elzárható, hogy tartalma későbbi kisebb fogyasztások számára tartalékban maradjon. A találmány tárgyát tevő központi vízhevítőberendezés az előnyök egész sorozatával jár: A berendezésnek készlethevítő gyanánt működő része kisebb méretben készülhet, mint amilyen hasonló, önmagában különálló készlethevítővel fölszerelt berendezésnél szükséges volna, minthogy a készlelhevítő kimerülése után mindig az áramhevítő gondoskodik melegvíz utántáplálásáról úgy, hogy a melegvízszolgáltatás a tulajdonképeni készlethevítő kis méretei dacára soha meg nem szakad. Ezen körülmény foljr tán azonban a hőveszteségek is csökkennek. Különösen nagy jelentősége van azonban a vezetékhálózat, valamint a csaphelyek és a kezelés egyszerűsítésének annakfoiytán. hogy a különböző célokra csak egy csapszerkezetre van szükség. A találmány tárgyát tevő berendezésnél emellett a tüzelőanyagfogyasztás a leggazdaságosabb, mert a nayyobb hőveszteségekkel működő áramhevítő fűtés tekintetében rendszerint egészen ki van iktatva és így veszteségeket nem okoz, míg a kisméretű készlethevítőnél állandóan csak a hűsugárzással járó csekely veszteségek vannak. A mellékelt rajzon a találmány tárgyát képező berendezés több foganatosítási alakja vázlatosan példaképen van föltüntetve. Az 1. és 2. ábra két különböző berendezés vázlata, a 3. ábra részletrajz, a 4. és 5. ábra a beiendezés második foganatosítási alakjának módosított részét mutatja, a 6—12. ábrán a találmány tárgyát tevő berendezés négy különböző foganatosítási alakja látható egymásfölött, egymásmelleit és egymásban elrendezett hevítőkészülékekkel. Az első foganatosítási alaknál az (1) áramhevítő és (2) készlethevítő egymásmögött vannak a (3) melegvízfogyasztási vezeték elé iktatva. A hidegvíz az áramhevítőbe (4)-nél lép be és azt (5) nél hagyja el, azután (6)-nál a készlethevítőbe jut, ahonnan (7)-nél a (3) fogyasztási vezetékbe ömlik. A víz tehát először az (1)
