67074. lajstromszámú szabadalom • Tárcsaalakú zárótesttel és folyadéktömítéssel ellátott gáztartó

<lása a résen való gyors átszivárgást megnehezíti, amilyen pl. a gázkátrány, olaj stb., melyek egymás fölötti rétegekben is alkalmazhatók. A tarlány maga bármilyen alkalmas anyagból, pl. bádogszerkezetből, téglafalazásból vagy e kettő kombinációjából, továbbá belonból, bádogköpenyes vagy enélküli vasbetonból és effélékből állhat. A mellékelt rajzok a találmánynak néhány foganatosítását tüntetik föl vázlatosan. Az 1. ábra a találmány alapalakját mulatja. Az (a) tartányban a tárcsaalakú {b) zárótest mozog s a két rész a (h) csatornában lévő folyadék segélyével van egymáshoz képest tömítve. Az (a) tarlány fala és a (b) zárótest közölti (d) résen lecsurgó tömítő folyadék a tartány fenekén lévő gyűrfíalakú (g) csatornában gyűl össze, melyből a (q) szivattyú segélyével a tartány fölső részén lévő (i) gyűrűs csatornába emelhető vissza, honnan alkalmas vezetéken át ismét a (h) tömíiő csatornába juttatható. A tartány fenekén lévő (g) gyűrűs csatorna a (b) zárótárcsa legmélyebb állásában a (p) karimát veszi föl s ezáltal szükség esetén a belső gázteret kifelé elzárja. A (h) tömítő csatornában lévő folya<lékréteg magassága a fönnálló gáznyomásnak megfelelően választalik meg. Ha azt akarjuk, hogy a (d) rés által okozott folyadékveszteség lehetőleg csekély legyen, akkor célszerű a folyadékréteg magasságát úgy választani, hogy a folyadék fenéknyomása csak kevéssel legyen nagyobb a gáznyomásnál, levonva ebből a tömítő folyadéknak a (d) résben föllépő adhezióját. A (h) tömítő csatornába ömlő folyadékmennyiség szabályozása és ennek megfelelően a csatornában a helyes folyadékmagasság föntartása céljából ismert módon úszó rendezhető el, mely, mint a 2 ábra jelzi, a folyadék vezetékének (r) szelepére hat. A tömítő szerkezetben föllépő folyadékveszteség céljából csökkentése különféle berendezések foganatosíthatók, melyek közül néhány a 3 —8 ábrákon van föllüntetve. A 3. ábra (e) tömítő szalagok alkalmazását mutatja, amelyek pl. jutából vagy hasonló tömítő anyagból készülhetnek, amilyenek pl. tárcsás dugattyúknál találnak alkalmazást. A 4. ábra szerinti berendezésnél gyűrűalakx-a hajlított (s) tömítő hengerek vonnak alkalmazva, melyek saját súlyuk folytán, vagy a folyadék nyomása, vagy rúgóhalás alatt szoríttatnak az (a) tartány falához és az erre rézsútosan álló (t) csúszófölülethez. Az 5. és 6. ábra oly berendezést mutat, amelynél a tömítést egyes (y) csúszótestek végzik, melyek megközelítőleg ékalakú keresztmetszettel bírnak. Az (y) csúszótestek eltolódhatnak úgy, hogy az (a) tartány falának esetleges alakváltozásait önműködően követik és ennek folytán a (d) rést mozaás közben is a lehető legjobban megszűkítik. Hogy a folyadékveszteség még tovább csökkenthető legyen, a csúszótesleken (z) csatornák alkalmazhatók, melyek a 1ömítő folyadékkal esetleg (zl) fúratok útján közlekedhetnek. A (y) csúszótestek hátsó fölülete sima vagy szintén csatornás, vagy pedig az 5. ábra szerint domború is lehet. A csúszótestek anyaga gyanánt, mint a föntemlített tömítő hengereknél is, fém vagy más alkalmas anyag választható. A tömítő testek fölső lapjára nehezedő (c) folyadéknyomás a tömítést hatásosan elősegíti. A 7. és 8. ábra az (y) csúszóiesteknek két további kivitelét tünteti föl. Ez utóbbiak fönt nyitott fémszekrényekből állnak, melyek S tömítő lécekkel lehetnek ellátva (7. ábra), vagy pedig sima falakkal bírhatnak (8. ábra). A fenéktömítő lécek közé ismeretes szorosító anyagok, pl. nemez-, juta-, bőr-, fémhálószalagok vagy más egyéb fémtömítések helyezhetők. A szekrényeknek ékalakú keresztmetszetük van s a (b) tárcsatesttel esetleg rugalmas E tartókarok útján vannak összekötve, melyek a folyadéknyomás hatását támogatják, illetve a csúszótestek fölemelkedését meggátol-