67074. lajstromszámú szabadalom • Tárcsaalakú zárótesttel és folyadéktömítéssel ellátott gáztartó

3 -ják. A liomlokoldal tömítése különböző kivitelű ék- vagy gulaalakú (y) csúszótestek segélyével eszközölhető (10. ábra). A találmányt tetővel biró vagy tető nélküli tarlányoknál is lehet alkalmazni. Ha tető nincsen, akkor természetesen az ismeretes víztelenítő berendezések valamelyikének segélyével kell gondoskodni arról, hogy a (b) zárótárcsán összegyűlő •csapadékok lefolyhassanak, amint ez pl. az 1. és 14. ábrán jelezve van. A 9. és 10. ábra oly kiviteli példát tüntet föl, melynél a tartány karimákkal ellátott bádogrészekből van összetéve s fönt födéllel van lezárva. A fenék szabadon fekszik, hogy a tartány alatti tér kihasználható legyen. Az (i) gyűjtőtartány, mely az ismét fölszivattyúzott folyadék fölvételére szolgál, ilt a tárcsaalakú (b) zárótcsten van elrendezve. Ez utóbbi vezetésére egymás fölölt fekvő (k) és (1) görgőpárok szolgálnak, melyek közvetlenül a (w) bádogfalakon vagy külön (x) segédvasakon gördülnek. A fölső <(k) vezető görgők legfölső helyzetükben külön (,8) födéltoldatokhoz támaszkodnak úgy, hogy a tartány köpenyét nem kell magasabbra venni, mint a mennyire a kívánt gáztarlalomra való tekintettel szükséges. A szellőztetés egy külön (y) födéltoldaton át törlénik, mely egyúttal a zárólárcsa legfölső helyzetében a tömítő folyadékot az (i) tarlányba vezető iömlők fölvételére szolgálnak. A 10. ábra azt mulatja, hogy a tartány falának kifelé vagy befelé domborodó bádoglapokból való összeállítása esetén miként lehet az (y) tömítő testek megfelelő alakítása által kifogástalan tömítést elérni. A 11 és 12. ábra a tartány összeállítására használt bádoglapok összekapcsolási helyeinek különösen előnyös elrendezését mutatja függélyes és vízszintes •metszetben. E melletl úgy a függélyes, mint a vízszintes kapcsolási helyek is €gy mellékcél elérésére vannak fölhasználva. A vízszintes irányú kapcsolást ugyanis kifelé irányuló (x) karimák létesítik, melyek a bádoglapokat merevítik anélkül, hogy a belső oldalt egyenetlenné tennék, míg a függélyes irányú összekapcsolások (12. ábra), úgy vannak kiképezve, hogy a (b) zárólest számára egyúttal (wl) vezető léceket alkotnak. A 13. és 14. ábra a találmány szerinti tartány további kiviteleit mutatja vázlatosan. Hogy a (b) lárcsatest vezetése biztos és játéka a tömítési helyen csekély legyen, a 13. ábra szerint egy vasszerkezetű, erős (m) vezető oszlop van a (b) testen elrendezve, amely oszlop a telőgerendázaton megerősített (n, o) vezető görgőhöz támaszkodik. Mint a 14. ábra mutalja, a leírt tömítés teleszkopszerű tarlányoknál is alkalmazható, ha ez bizonyos ebetekben célszerűnek mutatkozik. A (h) tartánnyal biró folyadéktömítésnek leírt berendezése változatlanul átvihető a (w) telcszkopköpenyekre. Továbbá a (h) tarlányok itt egyúltal merítő vályúk gyanánt képezhetők ki, amelyekbe a belső gyűrűs köpenyek megfelelő fölemelkedésekor a fölső (v) vályúk kapaszkodnak. A bevezetésben említelt előnyökön kívül a találmánynak még az az előnye is van, hogy a medencevíznek és a víztöllésnek a záróhelyeken való fölmelegítésére nincsen szükség, mivel a csekély folyadékmennyiségek folytán, amelyeket a jelen berendezés, a korábbi folyadéktömítésekkel ellentétben kíván, zárófolyadék gyanánt bármely más, nehezen fagyó anyag- választható s ezzel a fűtőberendezés meg van takarítva. Továbbá a folyadéktömítéssel ellátolt korábbi lartányoknál az a hátrány lépett föl, hogy a vízmedencének vagy a tarlány belsejének javílásainál a mérges anyagokkal telített medencevizet mindig le kellett bocsátani és a tartány belsejét friss levegővel és friss vízzel kellett kiöblíteni. A tömítő folyadéknak a minimális mennyiségre való csökkentése folytán továbbá az alapzat is jelentékenyen tehermentesül s ezáltal az égelcsi költségekben lényeges megtakarítás érhető el.