67029. lajstromszámú szabadalom • Újítások tartós égésű kályhákhoz

Megjelent 191'5. évi május hó 21

.-én. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 67029. szám. II/h. OSZTÁLY. Újítások tartós égésű kályhákon. SCHÖN JÓZSEF GÉPGYÁRI TISZTVISELŐ BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1914 julius hó 2-ika. Az ismeretes tartós égésű kályháknál, melyeknél a levegő különböző magasságokban elrendezett nyílásokon át vezettetik a tüzelőanyaghoz, a tüzelőakna egyik vagy két átellenes oldalából egy-egy lángcsatorna indul ki s ezek mindegyike külön tűzkamrába torkol, melyben fötőcsövek vannak elrendezve. Az ilyen kályháknak az a hátrányuk van, hogy az aknából kilépő lángsugarak az egy lángcsatornás kályháknál túlrővid úton érnek el a két fűtőcső közötti szabad úton a kürtőbe és így a termelt hő legnagyobb része elvész. A két átellenes lángcsatornával bíró kályháknál viszont a lángsugarak a természetellenesen megtört léghuzam állal maguk is megtöretnek s ennek folytán a jó égés akadályozva van, mivel a megtört léghuzam mindig csak az egyik vagy a másik lángcsatornába terelődik s a lángok nem terjedhetnek kellően széjjel. Az eddigi fűtőcsöves tarlós égésű kályhák töltőaknái továbbá rendszerint négyszegletesek és végig csaknem egyenlő bőségűek voltak, amely körülmény a zavartalan, egyfolytában való égést akadályozta. A tüzelőanyag magasabb rétegei ugyanis főként tapadó szenek esetében, az alulról fejlesztett hőség által duzzasztva, az akna szegleteiben könnyen megakadtak és nem csúszhattak tovább a már elégelt anyag pótlására lefelé. Hiában mozgatták a melegszolgáltatás érezhető csökkenésével, a forgórostélyt is, mert az azon rendeltetésének,1

hogy az egész tüzelőanyagoszlopot megrázza és ezzel a rostélvra lerakódott holt hamut eltávolítva, a Következő lüzelőanyagréteg elégését elmozdítsa, nem tudott megfelelni, és pedig azért nem, mert az akna éles szögleteibe erősen beékelt tüzelőanyagdarabok és a forgórostély között minden kapcsolat megszűnt. Ha ezt a gyakran bekövetkező állapotot idejekorán észrevették, akkor az aknában rekedt tüzelőanyagot erős külső piszkálással le lehetett ugyan lökni, azonban a töltőajtó hosszas nyitvatartása nagymennyiségű fojtó széngáz kiáramlását lette elkerülhetetlenné. Ellenesetben a tűz egyszerűen kialudt. A jelen találmány lényege egyfelől abban áll, hogy a lángcsatornák legyezőalakban ágaznak szét, a tüzelőakna alsó részéből és egy közös tűzkamrába torkolnak, melyben a fűtőcsövek ugyancsak legyezőszerűen vannak szétosztva. Ez az elrendezés azt az előnyt nyújtja, hogy a kémény