67029. lajstromszámú szabadalom • Újítások tartós égésű kályhákhoz

léghuzama az egyenes középső és a le­gyezőszerűen elosztott szélső lángcsatorná­kon át kilépő lángsugarakat a közös, nagy terjedelmű lűzkatnrában szélesen és megtörés nélkül fejleszti ki s a lángok csak a tűzkamrában elhelyezett nagyobb számú fűtőcső felhevílése után, hosszú utat megtéve, tehát erősen kihasználva juthatnak a kürtőbe vezető nyíláshoz, amely egyébként is magasabban van el­rendezve, mint az eddigi kályháknál szo­kásos volt. A találmány szerint továbbá a tüzelő akna, amellett, hogy alsó kiképzésében több irányba szétágazó, iránytörési nem szenvedő, lángvézető vagy léghuzatcsn­tornaval bír és ezáltal a termelt hőségnek aránytalanul tökéletesebb kihasználható­ságát biztosítja, felső részétől kezdve erő­sen kúposán bővül lefelé. Ezzel elérjük, hogv a tüzelőanyag fentemlített megaka­dása ki van zárva, és az saját súlya kö­vetkeztében akadály nélkül mindig foly­tatólagosan a rostélyra sülyed. Ezen forgó rostélynak időnként szükséges moz­gatása így mindig a kívánt átrostáló és élesztő hatást fogja eredményezni, amivel elkerüljük úgy a tűz kialvását, mint a kellemetlen bűzt terjesztő piszkálást is. Az eddiginél, nagyobb fűtőképesség el­érése érdekében, a forgórostélyt a tűztér megnagyobbítása céljából egy a forgó és a függőrostély kőzött hosszirányban moz­gatható sok rostéllyal egészítettük ki. A találmány szerinti kályha az eddigi ládaszerű alak helyeit, mely költséges és több részből álló öntöttvasköpenyt kívánt, olcsó és tartós lemezköpennyel készíthető. A találmány szerinti kályhának egy ki­viteli alakját a mellékelt rajz 1. ábrája függélyes hosszmetszetben, a 2. ábrán vízszintes metszetben tünteti fel. A lefelé kúposán bővülő (a) tüzelő­akna excentrikusan van a hengeralakú (b) kályhatestben elrendezve s az aknából a (c) lángcsatornák ágaznak szét legyező­szerűen. Ezen csatornák mindnyájan az (a) akna és (b) kályhatest közötti (d) térbe torkolnak, mely közös tűzkamrát alkot a csatornák számára s a kürtővel az (e) nyíláson át közlekedik. A (c) csatornákból kilépő lángok útjába az ismeretes (f) fűtő­csövek vannak helyezve, melyek közül egy-egy közvetlenül a (c) lángcsatornák külső torkolatánál fekszik, míg a többiek a (b) kályhatest belső kerülete mentén egyenletesen vannak elosztva oly módon, hogy az (e) nyílás felé több irányból konvergáló lángok ezen csöveket minden oldalról körülnyaldossák. A roslélyfelület a szokottnál nagyobb, amennyiben a rendes (g) forgórostély előtt és a (h) függőrostély alatt még egy másik, a kályhát esi bői kiálló (i) rostély is van alkalmazva úgy, hogy a levegő nagy fö­lületen át áramolhat a tüzelőanyaghoz s ennek folytán az elégés tökéletes lesz. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Újítás tartós égésű kályhákon, jelle­mezve azáltal, hogy a kályhatestben excentrikusan elrendezett, erősen kú­pos lüzelőakna alsó részéből legyező­alakban elrendezett lángcsatornák ágaznak szét, melyek mindnyájan egy közös tűzkamrába torkolnak, mimel­lett ez utóbbiban a fűtőcsövek oly módon vannak elhelyezve, hogy min­den lángcsatorna torkolatánál egy-egy fűtőcső foglal helyet, míg a többiek a köpeny belső fala mentén egyenle­tesen vannak elosztva. 2. Az 1. igénypont szerinti újítással ellátott kályhának egy kiviteli alakja, jelle­mezve azáltal, hogy a forgórostély előtt és a függőrostély alatlt a kályha­testből kiálló, hossziránybán mozgat­ható síkrostély van - elrendezve oly célból, hogy a levegőnek a megnagyob­bított rostélyfölületen való beáram­lása folytán a tüzelőszer tökéletesen elégjen. (1 rajzlap melléklettel.) *AUJU REMvéNY: ÁMASÁG NVOMOÁJ* AU0AFC6TSN

Next

/
Thumbnails
Contents