66789. lajstromszámú szabadalom • Vasbetét vasbetonoszlopokhoz és más vasbetonból való tartószerkezetekhez

Megjelent 1915. évi április hó 311-én. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI ffPfj f HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 66789. szám. XVII/d. OSZTÁLY. Vasbetét vasbetonoszlopokhoz és más vasbetonból való tartószerkezetedhez. SZANDITZ BÉLA MÉRNÖK WIENBEN. A bsjelentós napja 1914 májas hó 25-ike. Elsőbbsége 1914 február hó 24-ike. A találmány tárgya vasbetonépítkezés­nél, különösen oszlopoknál, tarlóknál hasz­nálatos harántbetétek különös kiképzésére vonatkozik, amelynek révén a nem egy­más mellett fekvő hosszrudalc crősebb köl­csönös összeköttetése érhető el és az egész keresztmetszet jobb egységesebb hatást fejthet ki. A találmány tárgyát tevő vasbetét hossz -rudakból és folytonos csavarvonal alakjá­ban tekercselt fémhuzalból vagy fém­szalagból áll. A találmány értelmében a harántbetétek gyanánt szolgáló és foly­tonos csavarvonalalakjában tekercselt fém­huzalból vagy fémszalagból álló körülhur­kolás váltakozva a bosszvasakon átfekte­tett henger vagyis az oszlop szerkezeti magjának palástfölülelén és oly hasábok palástfölülelén van elrendezve, amelyek éleit nem egymás melleit fekvő hossz­rudak képezik. A mellékelt rajzon a találmány tárgyá­nak egy foganatosítási alakja vasbeton­oszlopoknál való alkalmazása cselén ke­resztmetszetben vázlatosan példaképen van föltüntetve. (a), (b), (c), (d), (e), <f), (g) és (h) a vas­ból való hosszrudak, amelyek haránt irányban házalókkal össze vannak kötve. A találmány értelmében a haránt vasak következőkép vannak elrendezve: A hengeres (a, b, c, d. e, f, g, h, a) csa­varmenetet a hasábos (a, c, e, g) csavar­menet követi, amelynek menetmagassága ugyanolyan nagy, mint az előbbi csavar­menet magassága. A második hasábos csavarmenet után megint hengeres (a, b. c, d, e, f, g, h, a) csavarmenet következik és ezután ismét hasábos (b, d, f, h, b) csavarmenet jön. A körfilhurkolás ily módon folytatódik tovább. Az ismertetelt körülhurkolásnál egy­részt háromszögek révén a hosszrudak erősebb kölcsönös összeköttetését és a körülhurkolási húrok révén az összes hosszvasak lehorgonyzását a betonmag­ban érjük el, másrészt a bezárt beton­mag nyomási szilárdsága növekedik, amint azt elméleti számítások és gyakorlati kí­sérletek igazolták. Az eddig ismeretes vasbetéteknél a a hosszrudak csak a szomszédos rudakkal vagy ezek közül legföljebb csak egyesek az átmérő irányában (fektetett kengyelek révén voltak összekötve, a találmány tár­gyát tevő vasbetétnél azonban mindenik liosszvas ügy a szomszédos, mint a vele

Next

/
Thumbnails
Contents