66719. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diasztázékészítnmények előállítására

Megjelent 1915. évi március hó 29-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 66719. szám. IV/h/i. OSZTÁLY. Eljárás diasztáze-készltmények előállítására. POLLAK IZIDOR VEGYÉSZ WIENBEN. A bejelentés napja 1914 májas hó 5-ike. Elsőbbsége 1913 májas hó 23-ika. Diasztáze-kivonatoknak malátából való, eddig használatos előállítási módjánál nem volt lehetséges a maláta egész diasztatikus erejét, vagy akárcsak ennek főmennyiségét kihasználni, mert abból a föltevésből kiindulva, hogy a diasztáze igen könnyen oldható, megelégedtek egyetlen kivonat készítésével. A diasztáze mennyiség azon hiányát, amely a diaszlázekészítmények előállításakor mutatkozott, üzemveszteségekre vezették vissza úgy, hogy a munkamenet minden olyan meghosszabbítását, amelynél a kivonat soványosodásától és ennek kísérőjelensége gyanánt diasztázeveszteségektől lehetett tartani, elkerülték. Kitűnt már most, hogy a hiányzó diasztázemennyiség egyszerűen a becefrézett anyagban marad vissza és a maradék elcukrosítása alkalmával veszendőbe megy. Ennek fölismeréséből tehát a gyakorlati eljárás azon szabálya következik, hogy ezen diasztázeveszteségek elkerülése céljából a kivonást többször meg kell ismételni. Hogy azon aránylag hosszú idő alatt, amely az ismételt kivonáshoz és a nagyobb folyadékmennyiség szűréséhez szükséges a diasztázera káros tejsavképződést megakadályozzuk, szénsavas mész vagy más efféle hozzáadásával gondoskodunk arról, hogy a keletkező tejsav neutráliztassék, vagy hogy a cefre aciditása állandóan csak igen csekély legyen. Ily módon sikerül a diasztázét addig a maradékig kivonni, amelynek a maláta keményítőjének elcukrosítása céljából vissza kell maradnia. A lé leszűrése után visszamaradó maradék elcukrosílására diasztáze-készítmények előállításánál eddig mindig kb. 70°-nyi hőmérsékletet alkalmaztak. A jelen eljárás szerint ezt 65 —66°-ra csökkentjük. Ezáltal nemcsak az elcukrosítás megy kedvezőbben végbe, hanem a diasztázét is kíméljük. Ha az elcukrosítás be van fejezve, gyorsan szűrünk, hogy a levet lehetőleg gyorsan alacsony hőmérsékletre hozzuk; az így kapott levet azután az előbb kapott diasztázekivonatokkal elegyítjük és az elegyet redukáló szerek, mint pl. alkénessavas vagy szulfoxilsavas sók, vagy ezeknek formaldehid származékai jelenlétében vákuumban bepárologtatjuk. A vákuumkészülékbe adagolt redukáló szernek az a célja, hogy a tejsavbaktériumok működését meggátolja anélkül, azonban, hogy azokat fölmelegítéssel kellene ártalmatlanokká tenni, amely kezelés alatt a diasztáze is jelentékenyen szenvedne. A kivonásnál számbajövő hőmér-