66611. lajstromszámú szabadalom • Kerék

í'úval szilárdan és a kerékagygyal lazán vannak összekötve; a 3. ábra a kerékkoszorún levő kengyelalakú vályúnak nézete ; a 4. ábra egy ily vályún át vett részleges hosszmetszet; az 5. és 6. ábrák vályúkarokat tüntetnek föl, melyeknek görgői, ill. súrlódó lemezei az erőnek a küllők végére való átvitelére szolbúinak ; a 7. ábra egy másik vályúkiképzés nézete, mely súrlódó görgőkkel van ellátva; a 8. és 9. ábrák a kerékkoszorún forgócsapok segélyével megerősített horgonyoknak oldalnézete, ill. távlati Dézete; a 10. ábra ezen horgony egyik válfajának távlati nézete és a 11. és 12. ábrák eltérő horgonyok metszetei. Az egyenes, lapos rúgóküllők (1. ábra) az (1) kerékagyoü szilárdan vannak megerősítve és sugárirányban közel érnek a kerékkoszorú belső fölületéhez. Ezeknek a küllőknek szabad végei az (5) saruk között tartatnak meg, melyek (4) rugók U-alakban behajlított karjain vannak alkalmazva és két-két szomszédos küllő között a kerékkoszorún vannak megerősítve úgy, hogy azok karjai a küllők lapos oldalaira állandó nyomást gyakorolnak, viszont a karimával ellátott saruk oldalirányú kimozdulásukat gátolják meg. A 2. ábra oly (3) rugós küllőket tüntet föl, melyek a (2) kerékkoszorún vannak megerősítve, viszont a küllők szabad végei a (6) vályúk rugalmas karjain megerősített saruk között tartatnak meg, mely vályúk az (1) kerékagy kerületén vannak megerősítve. Az 1. ábrán föltüntetett berendezés azonban előnyösebb, minthogy a küllők és a kerékko3zorú közötti tágasabb tér a vályúknak jobb kiképezését és megerősítéséi teszi lehetővé. A 3. ábra szerinti kengyelalakú vályú a kerékkoszorúval szilárdan van összekötve, a vályúk (11) rugalmas karjainak (4. ábra) végei (12) kampókká vannak behajlítva, melyek két (13) csapot fognak körül; ezeknek a csapoknak külső végei (8) saruk füleivel kapcsolódnak, mely saruk szemközti belső fölületei a küllők szabad végeire a (11) rugalmas karok által rászoríttatnak. A (8) saru oldalt kiálló karimáiban (10) lemezkék (3. ábra) átdugására szolgáló hasítékok vannak kivágva, melyek hosszúkás furatokkal a (13) csapok végeit veszik körül úgy, hogy a (11) karok nem nyílhatnak tovább ki, mint amennyire a küllők végeinek bevezetésére szükséges, viszont a karok nem gátoltatnak meg abban, hogy rúgóerejüket a küllők megtartására kifejtsék. Az (1) lemez kék a küllőknek a vályúban való oldalirányú eltolatását meggátolják és ezt a célt a (14) saruk (4. ábra) kapcsoló fölületeinek horonyalakú kiképzése által érjük el, melyeknek karimái a küllő széleire fekszenek. A (3) küllőknek görgök általi megtartására szolgál az 5. ábrabeli berendezés. A (17) görgők vagy csapok két kengyelnek oldalsó karjaiba vannak ágyazva, melyek a rugalmas (16) vályukarok végein egymással szemközt vannak megerősítve. A 6. ábrán a görgők helyett (18) súrlódó lemezek vanak elrendezve, melyek a (16) rúgókarok végein vannak megerősítve és hornyolt (19) kapcsolófölületekkel vanak ellátva, melyek a küllők vége számára biztos vezetéket képeznek. A 7. ábra szerint a (21) vezetőgörgők csapjai egy kengyelpár hasítékaiban vannak ágyazva, melyek a kerékkoszorún olyképen vannak megerősítve, hogy annak belső fölületei a küllő széleihez támaszkodnak; a görgők csapvégei páronként (22) rugók által köttetnek Össze, melyek által a görgők a küllőkre szoríttatnak. A küllőknek a kerékkoszorúval, horgo,nyok és forgó csapok segélyével való öszszeköttetésre szolgáló, egyéb célszerű öszszekötő szerkezetek a 8—12. ábrán vannak föltüntetve. A (23) kengyelalakú rúgólemez tartót képez, mely a (24) csapszeget körülfogja, mely utóbbi a kerékkoszorúnak a kerék középpontja felé irányított toldatpárában van megerősítve. A kengyelnek karjai rúgóhatásuk' folytán a (3) küllő lapos oldalaira szoríttatnak, mely a (24) csapszeg áthelye-