66571. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadékáramnak gázzal való kezelésére

bályozza. Erre a célra a berendezésnél a vízáramnak különböző harántmetszetei között uralkodó nyomáskülönbség használtatik föl, mely a víz áramlási sebességének és így az átáramló víz mennyiségének változásával arányosan változik meg. Valamely zárt vezetékben áramló vízáramban ezeket a. nyomáskülönbségeket a legkülönbözőbb eszközökkel lehet létesíteni. így pl. a legtöbb városi vízvezetéki vagy szennyvízelvezető hálózatban a víz zárt csővezetékben folyik, melybe alkalmas pontokon egy-egy Venturi-cső van beiktatva, hogy a víz áramlási sebességét Venturi-vízmérő segélyével meg lehessen mérni. Ilyen, a vezetékbe egy Venturi-vízmérővel kapcsolatban vagy külön, a találmányt képező berendezés számára beiktatott Venturi-cső a berendezésnek egyéb szerkezeteivel együtt a vízhez hozzáadandó klór vagy más anyag mennyiségének szabályozására nagyon alkalmas. A találmányt képező berendezésnél ugyanis a Venturi-cső által a vízáramnak két különböző harántmetszete között létesített nyomáskülönbség egy, a klór és az áramló víz mennyiségének viszonyát szabályozó szerkezetet működtet. Ezt a szabályozó szerkezetet egy, a klórt hozzávezető vezetékbe beiktatott nyomáscsökkentő vagy nyomásszabályozó szerkezet képezi, mely pontosan szabályozza azon nyomást, amely alatt a klór egy, az ezt vezető vezetékbe beiktatott fojtószerkezeten áramlik. Ezen szerkezet a klórnak mennyiségét valamely, a klórnak hozzáadási helye mögött fekvő helyen, az áramló víz mennyiségének megfelelően, igen pontosan szabályozza. A mellékelt rajzban a találmányt képező berendezésnek két foganatosítási alakja példaképpen van föltüntetve. Az 1. ábra az egyik foganatosítási alaknak vázlatos oldalnézete, részbeH metszete. A 2. ábra ezen foganatosítási alak egy részletének nagyobb léptékben rajzolt metszete. A 3. ábra a másik foganatosítási alaknak vázlatos oldalnézete, részben metszete. A találmányt képező berendezésnek a rajzban föltüntetett foganatosítási alakjai a kezelendő vízhez bizonyos mennyiségű klórt adnak oly módon, hogy a lemért mennyiségű klórgázt először kisebb mennyiségű áramló vízzel elnyeletik és a keletkezett klórvizet közvetlenül a kezelendő víznek főtömegébe vezetik be. A berendezés ebből a célból a (10) klórelnyelető toronnyal (1. ábra) van fölszerelve, melyben kis mennyiségű víz csörgedezik lefelé, hogy a víz a fölfelé áramló klórgázt elnyelje. A klórelnyelető tornyot egy kőanyagból vagy más, a klór hatásának ellenálló anyagból készült tartály képezi, mely gyakorlatilag teljesen ki van töltve kődarabokkal, koksszal vagy más elosztóanyaggal úgy, hogy a víz fátyolszerűen szétteríttetik és a fölfelé áramló gázzal lehetőleg nagy fölületen érintkezik. A (10) torony a (11) légelvezető csővel van fölszerelve, mely a toronyban a légköri nyomással gyakorlatilag egyenlő nyomást tart fönn. A vízbevezetés a toronynak fölső részén, a (13) elzáró és (14) szabályozó szeleppel fölszerelt (12) csövön át történik. A klórt a (15) palack szolgáltatja, mely kromprimált vagy cseppfolyósított klórgázzal van töltve és melyet a (16) vezeték köt össze a (10) toronnyal. A berendezésnek más foganatosítási alakjainál a klórszolgáltatásra ezen palack helyett más, nyomás alatt álló klórt szolgáltató berendezés vagy készülék van alkalmazva. A (15) palack a (17) zárószeleppel van fölszerelve, a (16) vezetékbe pedig nyomáscsökkentő és szabályozó szerkezetek, nevezetesen a beállítható (20) nyomáscsökkentő szelep és ezen szelep és a (10) torony között a (21) fojtószerkezet van beiktatva, melyet egy, pontosan meghatározott nagyságú átvezető nyílással bíró fojtókorong képez. A (21) fojtószerkezet és a (20) szelep között egy monométer van beiktatva mely azt a nyomást jelzi, amely alatt a klór a fojtószerkezethez érkezik. A gyakorlatban ezen nyomást még akkor is' változatlanul ugyanazon értéken kell tartani, ha a klórnak kiáramlási nyomása változik, pl. ha a palackból megszakítás nélkül, hosszú ideig nagy mennyiségű klór vezettetik el, hogy így a (20) szelep mögött a íiyomáskisebbe-