66464. lajstromszámú szabadalom • Nagy tengelytávolsággal bíró soktengelyes vasúti jármű

A kanyarulatban a középső tengelyek, melyek oly mértékben tolódnak el, hogy nyomkarimáik állandóan érintkeznek azon sinekkel, melyek felé a tengelyek szoríttatnak, a járműnek stabilitását, főleg keskeny vágányú pályán, kifelé nagy mértékben fokozzák annélkttl, hogy azt az ellenkező irányban kisebbítenék. Éles kanyarulatokban használható és a főkeretbe ágyazott tengelyekkel bíró mozdonyok csakis oly elrendezésben ismeretesek, melynél a tengelyek csoportokba osztva nincsenek. így az úgynevezett Gölsdorf-féle elrendezésnél néhány hajtott tengely oly célból, hogy a mozdony a kanyarulatokon könnyebben haladhasson át, oldalirányban, a nyomkarimáknak a sinekre való rászorulását megengedő mértékben eltolhatóan, akként van ágyazva, hogy azok az el nem tolhatóan ágyazott tengelyekkel párhuzamosak maradnak, míg az úgynevezett Klien-Lindner-féle elrendezésnél a szélső tengelyek tolódnak el és ezenközben sugárirányba is beállanak, egyben pedig a középső tengelyeket, állító rudak útján, az ellenkező irányban tolják el úgy, hogy ezek kerekeinek nyomkarimái épp úgy ráfekszenek a kanyarulalnak azon sinszálaira, amely felé eltolattak, mint a szélső tengelyek. Ezen ismert elrendezésű mozdonyoknál azonban legföljebb fcat hajtolt tengely alkalmazható, míg a találmányt képező járműnél nyolc tengely alkalmazható és a tengelytávolság is tetemesen nagyobbítható úgy, ho°y a síneknek és hidaknak megengedhető igénybevétele mellett a pályán nagyobb teljesítményű mozdonyok közlekedhetnek. Az ismert, éles kanyarulatokban használható, csoportokba osztott kapcsolt és hajtott tengelyekkel biró négy- vagy négynél több tengelyes mozdonyoknál soha sincsenek az összes tengelyek a főkeretbe ágyazva. Ezen • mozdonyoknál pl. a Fairiie- és a Meyer-féle elrendezésnél, két forgó alváz vagy csak egy forgó alváz van alkalmazva és a tengelyeknek másik csoportja a főkeretbe van ágyazva, melyre, a Mailét- és a Rimrott-féle elrendezésnél a főkeretbe ágyazott tengelyeket hajtó gép vagy a Hagans-féle elrendezésnél, mindkét tengelycsoportnak közös hajtó gépe is föl van szerelve. Mindezen ismert mozdonyoknál a forgó alvázaknak súlya az összes súlynak aránylag nagy része, amiért is az alvázaknak alkalmazása a mozdonynak teljesítményét, illetve annak az üzemi anyagoknak pótlása nélkül megtehető útjának hosszát meghatározó kazánoknak, akkumulátoroknak, készlettartályoknak és egyéb szerkezeteknek méreteit hátrányosan befolyásolja, ezenkívül pedig a vezérműveknek és csővezetékeknek, valamint a forgó alvázakra szerelt motoroknak kiképzése, karbantartása és kezelése is nehézségekbe ütközik. A találmányt képező jármű beálló kapcsolt vagy futó tengelyekkel, el nem tolható, valamint csak eltolható, esetleg eltolható ürös tengelyekkel fölszerelt Kapcsolt tengelyekkel biró, hat-, hét- vagy nyolc-tengelyes jármű gyanánt van kiképezve, melynek összes a főkeretbe ágyazott hajtott tengelyei együttesen vagy csoportonként hajtatnak. Az együttes hajtás, mely kéthengeres gőzgép esetében legföljebb hat kapcsolt tengelynél alkalmazható, annyiban előnyös, hogy csak egy vezérműnek alkalmazását igényli, evvel szemben azonban avval a hutráanyal jár, hogy igen nagy gőzhengereket követel meg és a compound-gépeknek használatát kizárja azért, mert oly nagy átmérőjű kisnyomású hengerhez vezet, melyet gazdaságosan előállítani és a rendelkezésre álló térben elhelyezni nem lehet. Ezenkívül ennél az elrendezésnél a dugaltyúrúdban föllépő nyomás, még a mozdonynak két oldalán, tandem-elrendezésben alkalmazott két-két henger esetében is, igen nagy és rendkívül erős forgattyúcsapoknak és hajtórúdaknak alkalmazását követeli meg, az egymással kapcsolt tengelyek számával pedig a kap-