66464. lajstromszámú szabadalom • Nagy tengelytávolsággal bíró soktengelyes vasúti jármű

— 3 — csoló rudazat gyártásánál és karbantartásánál, valamint a tengelyek párhuzamos ágyazásának biztosításánál föllépő nehézségek is növekednek. Ezeket a nehézségeket a kazán által fölmelegített főkeretnek kiterjedése is nagyobbítja. Végül, az egymással kapcsolt tengelyeknek számával a forgattyú- és kapcsoló csapoknak és a hajtó és kapcsoló rudak csapágyainak kopása, valamint a mozdonynak üres járási és munkameneti saját ellenáilása is növekedik. Elektromos mozdonyok esetében e^y motorral nagyszámú tengelyt, már a motornak méretei miatt sem lehet kapcsolni, ezenkívül meggátolják ezt a kapcsolást azok a nehézségek is, melyeket a hajtó csapoknak méretei, a kapcsoló rudaknak és a tengetycsapágy.-iknak karbantartása, valamint a kapcsoló csapoknak és a kapcsoló rudak csapágyainak kopása okoznak. A találmánynak mozdonyok esetében legcélszerűbb foganatosítási alakjánál ezéri a kizárólag a főkeretbe ágyazott hajtott tengelyek két külön hajtó géppel biró csoportba vannak osztva, minek következtében az összes fölsorolt nehézségek el vannak kerülve és a fönntartás és kezelés is előnyösen végezhető. A két tengelycsoportnak hajtására egy-egy, elektromos mozdonyoknál esetleg több külön mótor szolgál és e^y-egy vagy mindkét csoportnak motorjai a főkereten egymás mellett vagy egymástól elkülönítve vannak elrendezve. Gőzmozdonyoknál célszerű, ha a mozdonynak egy és ugyanazon oldalán elrendezett két henger egy darabbá van egyesítve, mert ekkor a henger kisebb mértékben hűl le. A találmányt képező, a főkeretbe ágyazott, igen nagy számú tengellyel biró járműnél igen fontos annak ismerete, hogy ezen tengelyek mily helyzetet foglalnak el a sínekhez képest, amikor a jármű kanyarulaton halad. Ha valamely járművek összes tengelyei el nem tolhatóan és el nem forgathatóan vannak ágyazva, tehát, ha azok a kanyarulatba való bejárásnál és azon való áthaladásánál helyzetüket egymáshoz képest meg nem változtathatják, a kanyarulatban a szélső tengelyek vezetik a járművet. Az előlfutó szélső tengely ekkor a külső sinszál felé szorul és a megfelelő kerék ehhez a sínhez oly szög alatt áll, mely a két szélső tengely egymástól való távolságának és a kanyarulat görbületi sugarának viszonyától és a kerekeknek a nyombővítés által megengedett elmozdulási terének nagyságától függ. A hátulfutó szélső tengely sugárirányba törekszik beállani és, ha a sugárirányba beállhat, a járműnek további mozgásánál ezt az állását meg is tartja, ha azonban a belső sínre ezen tengely megfelelő kerekének nyomkarimája, a nyombővítés által engedett egész mozgási térnek kihasználása melleit, előbb fekszik rá, mielőtt a tengely a sugárirányba beállott, a kerék a belső sínhez szög alatt áll be. A kanyarulatokban alkalmazott nyombővítés következtében a hátsó kerék a belső sinhez kisebb szög alatt áll, mint a mellső kerék a külső sinhez. Minden, nyomkarimájával a sinre rászoruló és ehhez szög alatt álló kereket a megfelelő sinszál, a vágánynak harántirányában, egy, vízszintes irányban ható, súrlódási erőnek nevezeit és a függélyes irányú keréknyomásnak, valamint a súrlódási tényezőnek szorzatával egyenlő erővel tolja el. Ugyanily erővel tolja el a vágánynak harántirányában a főkeret is az egyes, a főkeretben el nem tolhatóan ágyazott, kerekeinek nyomkarimáival a sinekre rá nem fekvő és sugár: irányba be nem állott tengelyeket. I Ha tehát a járműnek középső tenge! lyei el nem tolhatóan vannak ágyazva, j ezeket a tengelyeket, a járműnek a kanyarulatba való beállásánál esetleg éppen a sugárirányú állásba jutóit tengelynek kivételével, a járművel együtt, a sinhez haránlirányban el kell tolni. Az állandóan befelé tolandó tengelyeknek eltolásához szükséges erőt legnagyobb részben