66326. lajstromszámú szabadalom • Lyukasztó és bélyegzőkészülék elől fekvő sajtoló bélyegzővel

gatásával csak a lyukasztó bélyegző hozatik mozgásba és így a lyukasztás befejeztetik anélkül, hogy a sajtoló bélyegző egyáltalán működéibe lépett volna. A jelen kiviteli alaknál az új találmányi gondolatnak megfelelően egészen eltérő mozgató tagok vannak alkalmazva, nevezetesen a tok helytálló pontja körül forgatható kétkarú emelő, mely csuklósan van a kézi emelővel összekötve és a mozgást a sajtoló bélyegzőre viszi át; ezáltal és a szétterpesztő rúgónak rugalmas támasztó pont gyanánt való újszerű alkalmazása által a hajtómű a fizikai, tehát változó viszonyoktól függetlenné van téve. A sajtoló és a lyukasztó bélyegző mozgásának helyes egymásutánja az egyes elemek kinematikai összefüggése által föltétlenül biz'osítva van. A két bélyegző kapcsolását tehát a tok helytálló pontja körül forgó kétkarú emelő végzi akkép, hogy a két bélyegző mozgása egészen határozott, tisztán mechanikai törvényeken alapuló függőségbe hozatik egymással. A lyukasztó bélyegző csak akkor működtethető, amikor a sajioló bélyegző a menetjegyre már ráhelyezkedett és ezáltal közvetve a lyukasztó bélyegző működtetéséhez szükséges támasztó pontot alkotta. Azonkívül a két bélyegzőt mozgató részek kölcsönös elrendezése olyan, hogy a sajtoló bélyegző esetleges fogvatartása vagy beékelődése egyszersmind a lyukasztó bélyegző lefelé mozgását is kizárja. Az eddigi készülékeknél a tartós kezeléshez szükséges aránytalanul nagy erőkifejtésnek két oka van : az egyik a célszerűtlen emelőelrendezés következtében beálló kedvezőtlen erőátvitel és a másik a készülék keze ésénél annak eg\ es részeiben föllépő és a szándékolt működési módhoz szükséges súrlódás. Az első hátrányt a jelen találmány tárgyánál azáltal hárítjuk ei, hogy a hajtómű részei az eddigitől teljesen eltérő függőségi viszonyban állanak egymással. Az ismert kiviteli alakoknál legföljebb az emelőhosszak változtatása által lehetett volna az erőviszonyok lényegtelen javulását elérni, amennyiben arra való tekintettel, hogy a tok nagysága gyakorlatilag alkalmas méreteken belül marad, ily változtatás egyáltalán lehetséges. Az említett hátrány elkerülésére tehát szükséges volt, hogy a fogantyúra és a két bélyegzőre ható erőket alapvetően más függőségbe hozzuk egymással. A nagy erőkifejtést okozó erős súrlódás a jelen találmány tárgyánál önmagától elesik, minthogy a munkaelemek mozgási egymásutánja nem függ tnbbé a mozgási elemek fölület< in föllépő súrlódástól. Ugyanez okból a kezelés ellenkezőén rendkívül meg van könnyítve, minthogy a természetes súrlódás a támadó pontok központos elrendezése és a csuklók és vezetékek szakszerű kiképzése következtében elenyésző csekélyre tehető. Gyakorlatilag fontos még az a körülmény is, hogy a készülék hosszabb használata után a lyukasztó bélyegző tompulásánál a sajtolás élesebbé válik és hogy a lyukasztó bélyegző vágoéleinek megfelelő alakítása által a kartonanyag ez lárdságához, valamint a vágási jel nagvságához és alakjához alkalmazkodhatunk. F.zt a körülményt az eddigi kiképzéseknél egyáltalán nem vagy csakis csekély mértékben lehet hasznosítani, minthogy ezeknél a készülékeknél a fogantyún föllépő önmagában is már nagy erőkifejtés a lyukasztó bélyegző eltompulásánál még fokozódik. Azonkívül nem is volna támpontunk arra, hogy a vágó földieteket a létesítendő vágás módjához és alakjához hozzá alkalmazzuk, mivel itt éppen az egyenetlen súrlódási viszonyok játsszák a döntő szerepet. A mellékelt rajzon a találmány tárgya példakép vett kiviteli alakjában részben metszetben van föltüntetve nevezetesen az 1. ábra a nyitott fogó oldalnézete, a 2. ábra a fog) aanyira összenyomott állapotban, hogy a sajtoló és a lyukasztó bélyegző épen a menetjegyre helyezkednek, a 3. ábra a fogót ama helyzetbe mutatja, melyet az a sajtolás és a lyukasztás után elfoglal, a 4. ábra a bélyegzőkön föllépő nyomások nagyságainak viszonyát mutatja. A rúgónak a (b) fogantyú kezdeti lenyomásánál rugal-