66269. lajstromszámú szabadalom • Sajtolóhenger a víznek nedves, végtelen vagy ívalakú faanyag- vagy celluloza rétegekből való kiszorítására

henger határlalan tartóssággal bír és így anemezköpennyelbiró hengerekkel szemben fontos műszaki előnyt nyújt. A mellékelt rajzokon a találmány' tárgyának több foganatosítási alakja van ' föltüntetve. Az 1. ábra egy a találmány szerint kiképezett sajtolóhengernek oldalnézete, a 2. ábra ezen hengernek nagyobb léptékű részleges hosszmetszete, a 3.—14. ábrákban a henger különböző foganatosítási alakjainak részleges hosszmetszete vázlatosan van szemléltetve. Az 1. és 2. ábrák szerint a sajtolóhenger a sima fölületű (38) hengertestből áll, mely köré a fémből vagy hasonló anyagból készült (29) huzal van tekercselve úgy, hogy a (38) henger egész fölttletét ezen huzalnak egyenletesen föltekercselt rétege borítja. Ezen huzal harántmetszete célszerűen köralakú, de lehet sokszögalakú is. Ekként a (38) henger körül csavarvonalalakúan végig menő légköz létesül, melyet a henger és a (39) huzalnak az ulóbbi felé eső oldala határol. Sajtolás alkalmával a kiszorított víz a tekercs hézagai között lefelé törekszik és szabad lefolyása van a henger oly pontja felé, ahol nincs akadály és ahonnan a víz ismét lefolyhat. Ily henger fölülele bizonyos tekintetben nagy mértékű szívóhatást is ki tud fejteni, mivel a víz és vas közötti adhézió, különösen pedig a kapilláris hatás maga után vonja azt, hogy a kiszorított víz lefelé, a henger főlületc felé tódulni törekszik úgy, hogy az egyszer kiszorított vizet a kisajtolt anyag nem fo^ja ismét fölszívni, miután ez a sajtolás helyén áthalad. A henger fölületét ismert módon néhány hosszirányban haladó, vagy csavarmenet alakú keskeny (40) csatornával is elláthatjuk (2. ábra), ámbár az ily csatornák csekélyebb fontossággal bírnak. A (40) csatornák a kiszorított vizet összegyűjtik és a hengernek egyik, vagy mindkét vége felé elvezetik. Esetleges eltömődés alkalmával, a (40) csatornákat kitisztíthatjuk és öblíthetjük. Természetesen ugyanazt a hatást érjük el, ha a huzaltekercs helyett,' a henger egész fölületét borító, szorosan egymáshoz simuló, egyes fémgyűrűket alkalmazunk; a sokkal könnyebben előállítható csavarmenetalakú tekercs azonban előnyben részesítendő. A 3., 4. és 5. ábrák szerint a befelé nagymértékben szükülő (1) csatornák nem a hengeren alkalmazott fémhuzalok segélyével, hanem magának a hengerfölületnek kiesztergályozása útján akként vannak előállítva, ho^y a csatorna harántmetszeti alakja közelítőleg ugyanaz, mint a fémhuzaltekercs esetén. A 3. ábra a legegyszerűbb alakot mutatja, mely köralakú harántmetszettel biró szorosan föltekei cselt huzalokkal ellátott hengernek felel meg. A 4. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a kapilláris hatás némileg fokozva van és a csatornák befogadó képessége meg van növelve és pedig azáltal, hogy az egyes (2) bordák, a melyek között az (1) csatornák vannak létesítve, egymástól egészen kis mértékben el vannak távolítva úgy, hogy közöttük a szűk (3) szívórések keletkeznek. Az 5. ábra további foganatosítási alakot mutat, mely nagyjában oly hengernek felel meg, mely hatszögalakú harántmetszettel biró huzaltekerccsel van borítva. Mindezen példáknál a hengerek között az anyagrétegből kisajtolt vízre gyakorolt bizonyos mértékű kapilláris hatás mutatható ki. ' Iíitünk azonban, hogy tulajdonképpen kimutatható kapilláris hatás bekövetkezte nélkül is használható eredményeket érhetünk el, ha a csatornák szélessége, mélysége és egymástóli távolsága között meghatározott viszony áll fönn. Ezen viszonynak ugyanis akként kell megszabva lennie, hogy egyrészt az anyagrétegnek a csatornákba beszoruló bordaszerű részei a csatornákat nem töltsék ki egészen