66269. lajstromszámú szabadalom • Sajtolóhenger a víznek nedves, végtelen vagy ívalakú faanyag- vagy celluloza rétegekből való kiszorítására

íizok fenekéig és másrészt akként, hogy őzen bordák a csatornákba való beszorulás alkalmával bizonyos harán(irányú összeszorításnak legyenek alávetve oly célból, hogy az anyag a nyomóhengereket megfelelő szárazsági fokkal hagyhassa el. Végül az anyagbordák és a csatornák fenekei között lévő szabad térnek a csatorna összharántmetszeléhez képest, nem szabad tulnagy harántmetszettel bírnia, mert különben az anyagréteg fölsőborda szélei igen nedves állapotban hagyják el a sajtolóművet, minthogy azok nyomban a sajtolás helyén való áthaladás után, a hengerbordák között kiszorított víznek egy részét ismét fölszívják. Különböző csatornaszelvényekkel biró hengerekkel végzeit kísérletek elsősorban azt eredményezték, hogy 3 mm.-nél nagyobb és 1 mm.-nél kisebb szélességű csatornák nem vezeinek jó eredményekhez. Továbbá kitűnt az, hogy a csatorna mélységének nem szabad kisebbnek lennie, mint a legnagyobb szélesség 0 3 része. Ezen határok között azonban a csatornaharántmetszet az alak tekintetében változtatható. Ez 'valószínűleg azon körülménynek tulajdonítandó, hogy az említett mérethatárokon belül a víz és a henger fémanyaga közötti adhézió a csatornák fenekén mindig elegendő nagy lesz arra, hogy hatást fejtsen ki, mely a kapilláris liaiással ekviválensnek tekinthető, mimellett egyúttal a föntemlített feltételek is teljesítve vannak. A 6—14. ábrákban csatornaszelvények oly sora van nagyobb léptékben föltüntetve, mely kielégítő eredményekhez vezetett. Minél sekélyebbek a csatornák, annál gyorsabban kell a csatorna oldalainak lefelé, egymáshoz közeledniök. A föltüntetett mélységek legkisebbikénél <(amely a szélesség felének felel mee) a félköralakú harántmetszet nem célirányos, mert ennél az anyagbordák fölső részeinek elegendő szárazra sajtolását nem érjük el. A harántmetszetnek ezen esetben a félkörön belül kell lennie, amint azt a 13. ábra mutatja. A 6—14. ábrákban (a) a csatornák szélessége a 14 ábrában, mely szerint a bordák fölső szélei erősen le vanuak gömbölyítve, ezen (a) szélesség egészen a henger fölszinéig meghosszabbított rézsútos csatornaoldalak cgymástóli távolsága gyanánt értelmezendők. Ezen (a) távolság emellett kisebb, mint a csatornáknak tulajdonképpeni egymástól való (b) távolsága. A 6—14. ábrákban, mint említettük, a csatornák nagyobb léptékben vannak föltüntetve. Ha azokat természetes nagyságúkban vagyis legföljebb 3 mm. szélességgel képzeljük, úgy könnyen belátható, hogy a föltüntetett csatornaszelvények közül azoknál is, melyeknél a fenék aránylag nagy sugárral van legömbölyítve (pl. 6., 8., 13. ábrák), nagy adhézióhatás fog keletkezni, mely a kapilláris hatáshoz hasonlítható, noha nem mondható, hogy ily hatás a szó tulajdonképpeni értelmében föllép. Világos, hogy a legelőnyösebb a csatornáknak a henger harántirányában való kiképzése. Alkalmazhatunk azonban más irányú csatornákat is, de megjegyzendő, hogy a tapasztalat szerint a sajtolás eredményei annál csekélyebbek, mennél inkább közeledik a csatornák hánya az axiális irányhoz. Egészen axiális csatornák nem alkalmazhatók, mert ekkor a kisajtolt víz nem képes eléggé gyorsan eltávozni és a lemez szétnyomódik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Sajtolóhenger a kerületen alkalmazott vízelvezető csatornákkal, ív- vagy végtelen-szalag-alakú nedves fa- vagy cellu'.óza-kéregpapirok kisaj tolására, jellemezve azáltal, hogy a henger harántirányában vagy közelítőleg harántirányában haladó fölületi csatornái befelé nagy mértékben szűkülnek. 2. Az 1. igényben védett sajtolóhenger foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a fölületi csatornák a henger