66111. lajstromszámú szabadalom • Fék kényszermenetben beállítható féknyomással
jobbra mozgatjuk, a (k) vezérlőkapcsoló nyugalmi helyzetéből balfelé mozdul, amiáltal az (a) fékmótor bekapcsoltatik; a vándoranyával összekötött rudazatot egyelőre az (e) szögemeltyű rugója fogva tartja, tehát még nyugalomban marad. A fékmótor megindul. Az (1) féktuskó a fékezendő tárcsára ráfekszik és a fék lassanként megszorul, közben azonban a (d) rugót a vándoranya és a féktuskó összeszorítja s az (1) féktuskó (m) ütközője az (e) szögemeltyűt la ss anként jobbra fordítja. E szögemeltyűvel összekötött rudazat a vezérkapcsolót a jobboldali nyugalmi helyzetébe viszi vissza úgy, hogy a fékmótor azonnal megáll, mihelyt a fék, a fékemeltyü beállításának megfelelő nyomással fékez. A helytállóan ágyazott (f) szögemeltyű egyik szárának hosszhasitéka folytán a fék vezérlésének visszahatása főleg a fék nyomásától függ, a vándoranya eltolásától vagy a féktuskók kopásától ellenben szinte egészen független. A 2. ábrán a találmány tárgyának egy más kiviteli alakja van föltüntetve. A fék nyomásának mérésére szolgáló (d) rúgó ebben az esetben nem a vándoranya és a féktuskók között rendeztetik el, hanem a (h) karhoz vezető rúdon. A féktuskót a (b) orsón eltolt nyomó dugattyúval szorítjuk a tárcsájához, amely dugattyú folyadékkal vagy gázzal töltött fékhengerben mozog. A (p) henger az (r) csővezeték révén egy másik (q) nyomóhengerrel áll összeköttetésben amelynek nyomódugattyúja egyrészt a (d) rugóhoz, másrészt a (b) karhoz vezető (g) rúdhoz csatlakozik csuklósan. A féknyomás mérője gyanánt rúgó helyett más ismert közeget ia használhatunk pl. egy dugattyút, amely gázzal töltött hengerben mozog. Erre a célra a fék vagy a fékrudazatnak egy rúgós részét is használhatjuk. Az eddigi példákban föltételeztük, hogy a fékmótor és a fék közti áttétel önzáró; ha ily önmagát záró hajtómű nem alkalmazható, akkor a fékmótort vagy a fékmágnest egy más szerkezettel szereljük föl, amely az áram kikape3olásánál a motort fékezi, ha a fékemeltyü nincs nyugalmi helyzetben A találmány nemcsak elektromos fékek, hanem bárminő más fékekhez is használható; a féket elektromotor helyett pl. vízvagy gőzturbinával, közvetetlenül vagy áttétellel működtethetők. A leírt elrendezésnél a fék meghúzása és nyitása végett a fékmótort indítani majd pedig gyorsítani kell, hogy a féket teljes sebességgel működtethesse, ami a fékezést kellemetlenül késlelteti. Gyors fékezés céljából már most a fékemeltyűvel és a nyomásmérővel a fékmótort nem kapcsoljuk be s ki esetről-esetre, hanem a fékmótor és a fék között kapcsolást alkalmazunk és ezt iktatjuk be vagy ki; ez utóbbinak kikapcsolása folytán a fékmótor akkor is foroghat, amidőn a fék nem működik és így nem a mótor, hanem csupán a fék gyorsításáról kell gondoskodnunk, ha a kettőt egymással kapcsoljuk. Hogy a fékmótor állandóan foroghasson anélkül, hogy a forgási irány változtatása szükséges volna, a féket célszerűen úgy képezzük ki, hogy önműkrdően megoldjuk, ha ebben a fékmótor vagy egy rudazat meg nem gátolja. A. 3. és 4. ábrán a találmánynak ily kiviteli alakjai vannak föltüntetve. Az (a) fékmótor állandóan egy irányban forog és a kioldható (ki, k2) dörzskapcsoló által a (b) orsóval kapcsolható össze. E kapcsoláskor a (b) orsó a (c) vándoranyát elmozgatja s ez utóbbi a féknyomásmérője gyanánt szolgáló (d) rúgó közvetítésével az (e) féktuskót az (f) tárcsára nyomja. Az (e) féktuskóval a (g) rúd útján a (h) fixpont körül forgatható kétkarú (i) emeltyű és utóbbival az (1) rúd révén egy másik (m) kétkarú emeltyű van összekötve, amely a (c) vándoranyához csatlakozik csuklósan. A kettős emeltyűk (i) és (m) karhosszai oly viszonyban állanak egymáshoz, hogy az (m) emeltyű (n) pontja, az (e) féktuskó mozgatása közben is a térben mindaddig egy helyben marad, mig csak a (d) rúgó hossza meg nem változik. Ha ez a hossz megváltozik, akkor az (n) pont a rúgó hosszváltozásának, tehát a fék ny-omás nagyságának megfelelően el! mozdul.
