66111. lajstromszámú szabadalom • Fék kényszermenetben beállítható féknyomással
í- 3 Az (n) pont az (o) rúddal a (p) himba •egyik végével köttetik össze, amely utóbbinak másik vége a (q) kar révén az (r) vezéremeltyűhöz csatlakozik. A (p) himba középpontja az (s) rúddal a (t) vezérlőtárcsával van összekötve, amelynek vezérgörbe gyanánt kiképezett kerületére két (u) és (x) görgő fekszik. Az (u) görgő a kétkarú (v) emeltyűhöz van erősítve, amely a (v) karmantyúval a {kl) kapcsolófél eltolása révén a kapcsolást ki és bekapcsolja. Az (x) görgő egy (y) féktuskót működtet a másik (k2) kapcsoló- ! fél fékezésére. A (t) tárcsa vezérgörbéi úgy vannak kiképezve, hogy az (y) féktuskót majd a (k2) kapcsolófélre nyomják, amidőn a (kl, k2) kapcsolás kikapcsoltatik, majd pedig leemelik róla, amidőn a kapcsoló bekapcsoltatik. Az (e) féktuskót egy segédberendezés, amely nincs föltüntetve, pl. súly vagy rúgó állandóan kikapcsolni igyekszik. Avégből, hogy ez a segédberendezés működhessék, a (b) orsót nem szabad önműködően zárónak kiképeznünk. A fék működése a következő: ha a vezéremeltyűt a berajzolt nyíl értelmében elmozdítjuk, ekkor a (t) vezértárcsa az óramutató irányában forog, ami által a (v) kétkarú emeltyű (u) görgője, amely eddig a (kl, k2) kapcsolót kikapcsolt helyzetében tartotta, ugy, mozdul el, hogy a kapcsoló bekapcsolódjék; ezzel egyidejűleg az (x) görgő, amely eddig az (y) féktuskót a (k2) kapcsolófélre nyomta, e féket megoldja, azaz az (y) féktuskó elmozdulván, a (k2) kapcsoló felet szabadon engedi. Az (a) mótor ekkor a (b) orsót forgásnak indítja* amely a (c) vándoranyát eltolva, a (d) rúgó közvetítésével az (e) féktuskót is balra tolja. Amint a féktuskó a féktárcsát érintette, a (d) rúgó lassankint összenyomatik. Ezáltal az (n) pont balfelé mozdul el és a (t) vezértárcsát az óramutatóval ellenkező irányba elforgatja, mindaddig amíg a fék nyomása a fékemeltyű beállításának pontosan megfelel. Ekkor a (t) vezértárcsa ismét oly helyzetet foglal el, amellyel a (kl, k2) kapcsolást kiiktatja és a (k2) kapcsolófelet fékezi. Oly esetben, ha a féknyomást nem csupán csökkenteni, hanem megszüntetni, illetőleg a féket nyitni akarjuk, a vezéremeltyűt a középállásából a nyíllal ellenkező irányba állítjuk át. Az (x) görgő ekkor a vezértárcsa egy (z) kivágásába lép, minek folytán az (y) féktuskó a (k2) kapcsolófélről leemeltetik, de ennek dacára a két kapkapcsolófél a (t) vezértárcsa kiképezésénél fogva nem kapcsoltatik egymással. Az (e) féktuskót a föntebb említett segédberendezés oldja meg. A vezéremeltyűt a középállásába egy a féktuskóról működtetett ütköző segélyével vitethetjük vissza úgy hogy a féket mindig csak egy bizonyos maximális úton nyithatjuk. A féknek még másféle megoldásáról is gondoskodhatunk, amelynél a vezértárcsa (z) kivágása elmarad nevezetesen az (e) féktuskót (4. ábra) a (c) vándoranyával oly (sl, s5) zárral kötjük össze, amelynek folytán a két (e, c) rész a rugót összenyomva, egymáshoz tetszés szerint közeledhet, de egymástól csak a zár nyitása után távolodhat-A 4. ábra szerint ez a zár az (e) . féktuskón elrendezett (sl) horogból áll, amelynek (s3) orra a vándoranya (s2) fogaiba kapaszkodik. Az (sl) horog (s4) kampója a féktuskó kellő nyitásakor a helytálló (s5) ütközőbe ütközik. A zár ezáltal megoldódik s a (d) rúgó feszültsége megszűnik. A találmányt még úgy is kiképezhetjük) hogy a fék meghúzásánál és oldásánál nemcsak a mótor indítását, illetőleg megállítását mellőzzük, hanem a mótor ós a fék közötti (kl, k2) kapcsolás be- és kiiktatását is fölöslegessé tesszük. Ezt a célt oly szivattyú közbeiktatásával érjük el, amelynek teljesítményét tetszés szerint szabályozhatjuk, pl. a mótor és a fék közé bekapcsolt excenteres tokos szivattyúval. A mótor ennél az elrendezésnél is mindig egy és ugyanabban az irányban foroghat, mert a szivattyú excentricitásának kellő beállításával nemcsak a vele szállítandó közeg mennyiségét, hanem a szállítás irányát i3 megváltoztathatj uk.