66111. lajstromszámú szabadalom • Fék kényszermenetben beállítható féknyomással

í­- 3 Az (n) pont az (o) rúddal a (p) himba •egyik végével köttetik össze, amely utóbbi­nak másik vége a (q) kar révén az (r) ve­zéremeltyűhöz csatlakozik. A (p) himba kö­zéppontja az (s) rúddal a (t) vezérlőtárcsá­val van összekötve, amelynek vezérgörbe gyanánt kiképezett kerületére két (u) és (x) görgő fekszik. Az (u) görgő a kétkarú (v) emeltyűhöz van erősítve, amely a (v) karmantyúval a {kl) kapcsolófél eltolása révén a kapcsolást ki és bekapcsolja. Az (x) görgő egy (y) féktuskót működtet a másik (k2) kapcsoló- ! fél fékezésére. A (t) tárcsa vezérgörbéi úgy vannak kiképezve, hogy az (y) féktuskót majd a (k2) kapcsolófélre nyomják, amidőn a (kl, k2) kapcsolás kikapcsoltatik, majd pedig leemelik róla, amidőn a kapcsoló be­kapcsoltatik. Az (e) féktuskót egy segédberendezés, amely nincs föltüntetve, pl. súly vagy rúgó állandóan kikapcsolni igyekszik. Avégből, hogy ez a segédberendezés működhessék, a (b) orsót nem szabad önműködően záró­nak kiképeznünk. A fék működése a következő: ha a ve­zéremeltyűt a berajzolt nyíl értelmében el­mozdítjuk, ekkor a (t) vezértárcsa az óra­mutató irányában forog, ami által a (v) két­karú emeltyű (u) görgője, amely eddig a (kl, k2) kapcsolót kikapcsolt helyzetében tartotta, ugy, mozdul el, hogy a kapcsoló bekapcsolódjék; ezzel egyidejűleg az (x) görgő, amely eddig az (y) féktuskót a (k2) kapcsolófélre nyomta, e féket megoldja, azaz az (y) féktuskó elmozdulván, a (k2) kap­csoló felet szabadon engedi. Az (a) mótor ekkor a (b) orsót forgásnak indítja* amely a (c) vándoranyát eltolva, a (d) rúgó közve­títésével az (e) féktuskót is balra tolja. Amint a féktuskó a féktárcsát érintette, a (d) rúgó lassankint összenyomatik. Ezáltal az (n) pont balfelé mozdul el és a (t) ve­zértárcsát az óramutatóval ellenkező irányba elforgatja, mindaddig amíg a fék nyomása a fékemeltyű beállításának pontosan meg­felel. Ekkor a (t) vezértárcsa ismét oly helyzetet foglal el, amellyel a (kl, k2) kap­csolást kiiktatja és a (k2) kapcsolófelet fékezi. Oly esetben, ha a féknyomást nem csu­pán csökkenteni, hanem megszüntetni, ille­tőleg a féket nyitni akarjuk, a vezéremel­tyűt a középállásából a nyíllal ellenkező irányba állítjuk át. Az (x) görgő ekkor a vezértárcsa egy (z) kivágásába lép, minek folytán az (y) féktuskó a (k2) kapcsolófélről leemeltetik, de ennek dacára a két kap­kapcsolófél a (t) vezértárcsa kiképezésénél fogva nem kapcsoltatik egymással. Az (e) féktuskót a föntebb említett segédberende­zés oldja meg. A vezéremeltyűt a közép­állásába egy a féktuskóról működtetett üt­köző segélyével vitethetjük vissza úgy hogy a féket mindig csak egy bizonyos maximális úton nyithatjuk. A féknek még másféle megoldásáról is gondoskodhatunk, amelynél a vezértárcsa (z) kivágása elmarad nevezetesen az (e) féktuskót (4. ábra) a (c) vándoranyával oly (sl, s5) zárral kötjük össze, amelynek folytán a két (e, c) rész a rugót összenyomva, egy­máshoz tetszés szerint közeledhet, de egy­mástól csak a zár nyitása után távolodhat-A 4. ábra szerint ez a zár az (e) . fék­tuskón elrendezett (sl) horogból áll, amely­nek (s3) orra a vándoranya (s2) fogaiba kapaszkodik. Az (sl) horog (s4) kampója a féktuskó kellő nyitásakor a helytálló (s5) ütközőbe ütközik. A zár ezáltal megoldódik s a (d) rúgó feszültsége megszűnik. A találmányt még úgy is kiképezhetjük) hogy a fék meghúzásánál és oldásánál nemcsak a mótor indítását, illetőleg meg­állítását mellőzzük, hanem a mótor ós a fék közötti (kl, k2) kapcsolás be- és ki­iktatását is fölöslegessé tesszük. Ezt a célt oly szivattyú közbeiktatásával érjük el, amelynek teljesítményét tetszés szerint sza­bályozhatjuk, pl. a mótor és a fék közé be­kapcsolt excenteres tokos szivattyúval. A mótor ennél az elrendezésnél is mindig egy és ugyanabban az irányban foroghat, mert a szivattyú excentricitásának kellő beállí­tásával nemcsak a vele szállítandó közeg mennyiségét, hanem a szállítás irányát i3 megváltoztathatj uk.

Next

/
Thumbnails
Contents