65939. lajstromszámú szabadalom • Áramleszedő mozgó huzalok, szalagok és más effélék galvanozálására

Me&jelént 1914. évi december hó 7-én. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI 11111 HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 65939. szám. XIV/e. OSZTÁLY Áramleszedő mozgó huzalok, szalagok és máseffélék galvanozására. HERRMANN FERDINÁND ARTHUR FŐMÉRNÖK LEIPZIGGOHLISBAN. A bejelentés napja 1914 március hó 11-ike Elsőbbsége 1913 december hó 23-ika. Az eddig ismert berendezések huzalok, szalagok és raáset'félék folytonos galvános bevonására, melyeknél az áramleszedők, úgymint görgők, csúszókengyelek vagy másefélék az elektrolitekbe merülnek, minthogy vezető anyagból kell állaniok, azzal az igen nagy hátránnyal bírnak, hogy azokra tetemes mennyiségű fém rakódik le. Ennek folytán haszonnélküli energiafogyasztás lép föl és a lecsapódott fémet aránylag rövid időközköben el kell távolítani. Ezen hátrány kiküszöbölésére megpróbálták az anódák elé védőernyőket helyezni vagy azokat a futófölületig szigetelő anyaggal bevonni vagy beburkolni. Mindezen intézkedések azonban nem váltak be, mivel a védőernyők az üzemet bonyolulttá teszik, túlságosan sok helyet igényelnek a galvanizáló fürdőben és azonkívül, ha azok a huzalhoz elég közel rendeztetnek el, oly célból, hogy egyáltalán működjenek, a kötési helyek által könnyen elpusztíttatnak. A szigetelőbevonatok pedig mindig lyukacsosak és a tömítetlen helyeken szemcsés csapadék keletkezik, amely rövidzárlatokat okozhat, a görgők forgását a tartókban megakadályozza, továbbá szikraképződóst ós a képződött lecsapódás sérülését idézi elő. A szigetelő burkolatok hasonló hátrányokkal járnak, mert azokat az áramvezető részekkel szögecsek, csavarok vagy máseffélék útján mechanikailag össze kell kapcsolni és ezen kapcsolótagokat szintén el kell látni védőbevonattal vagy burkolattal. Az ilyen helyeken hasonló hátrányok lépnek föl, annál inkább, mert a megerősítési helyek, dacára a szigetelésnek, közbenső elektródák gyanánt működnek. Az ilyen intézkedések védelme azonföliil természetszerűleg nem terjed ki a tulajdonképeui kontaktus fölületekre, tehát a legtöbb áramleszedőgörgőknél ezek kerületi fölületeire. Igyekeznek ugyan ezen fölületeket lehetőleg keskenyre készíteni, eddigelé azonban nem lehetett egy bizonyos, még mindig tetemes szélességet nélkülözni, mert különben a kötési helyek átfutásánál a huzal lecsúszott a görgőről. A jelen találmány elkerüli ezen hátrányokat és abban áll, hogy az áramleszedőgörgők kerületi fölületét csak valamivel készítjük szélesebbre, mint a huzalt vagy szalagot, a mellyel azok a kontaktust létesítik és hogy a görgők mind "a két oldalon könnyen levehetően megerősített, szigetelő anyagból való védőtárcsákkal vannak burkolva, a melyeknek átmérője tetemesen