65939. lajstromszámú szabadalom • Áramleszedő mozgó huzalok, szalagok és más effélék galvanozálására

nagyobb, mint a tulajdonképeni kontaktusgörgők átmérője és a melyeknek kerületi fölületei befelé lejtősen, lapos kúpalakban vannak kiképezve. A szigetelőtárcsáknak a görgő szegélyén való túlnyúlása ekkor egyrészt az áramvonalak biztos elhatárolását létesíti a görgő vezető részeitől és másrészt teljes biztonsággal vezeti 'a huzalt a keskeny kontaktus fölületén!" A kontaktus, görgők és védőtárcsák átmérői között lévő arány helyes megválasztásával azonfölül elérjük, hogy a kötési helyek akadály nélkül önműködőlég emelkednek át és a görgőn elvezettetnek, míg a védőtárcsák fölületének lerézselése azzal az eredménnyel jár, hogy szabálytalan és terjedelmes kötési helyek is biztosan vezettetnek és oldalvást le nem csúszhatnak. A mellékelt rajzon az 1. ábra a találmány szerinti áramleszedő oldalnézete, a 2. ábra metszet az 1. ábra 2—2 vonala szerint, míg a 3. és 4. ábra egy megváltoztatott foganatosítási alak megfelelő ábrázolásai. Az 5. ábra egy galvanizáló fürdő nézete, amely a találmány szerinti áramleszedővel van fölszerelve és a 6. ábra metszet az 5. ábra 6—6 vonala szerint. Az áramleszedő görgő áll a saválló bronzból való (a) küllős kerékből, a melynek kerületi fölülete olyan keskeny, hogy a bevonandó áru keresztmetszete még épen helyet talál. Az (a) görgő agyán mind a két oldalon egy-egy (b) védőtárcsa vau elrendezve, a mely olyan nemvezető anyagból készül, a melyet a fürdőfolyadék nem támad meg. A védőtárcsák belső fölülete kiesztergályozással van ellátva, a mely az (a) görgő koszorúját folyadékáthatatlanul körülveszi úgy, hogy a görgők kerületi fölületeinek még egy része a fürdő felé le van födve. Mind a két (b) védőtárcsa olyan közel áll egymással szemben, hogy a szegélyen lévő hasíték a bevonandó árú keresztmetszetét épen csak szabadon átereszti. A végből, hogy a kötési helyek akadálytalanul fussanak a görgőkön, az (a) görgő és a (b) védőtárcsák átmérőinek aránya úgy van megválasztva, hogy a védőtárcsa kerülete a huzal irányát még olyan hegyes szög alatt metszi, hogy még csúcsoknak vagy éleknek, a milyenekkel a kötési helyek bírhatnak, beszorulása esetén is, nagyobb erőfelhasználás nélkül a görgő sima tovább forgását kapjuk meg, miáltal a kötési hely a védőtárcsák külső kerülete fölött átemeltetik. Hogy e mellett a kötési hely oldalt le ne esúszhassék és a következő huzalhosszúság mindig újra pontosan bevezettessék a hasítékba és a kötési hely áthaladása után azonnal újra kontaktust létesítsen, mind a két (b) védőtárcsa kerületi fölülete befelé le van ré^selve úgy, hogy azok együtt egy kis kúpos csatornát képeznek, a melynek magasságáig a huzalt maga a kötési hely emeli föl. Épen úgy *a huzal ismét bebocsátkozik a kontaktusfölületre, miután a kötési hely elhaladt mellette. A (b) védőtárcsák belső oldalain (c) kampók vagy bütykök vannak becsavarolva a melyek körülfogják az (a) áramleszedő görgőket és az ábrázolt üzemi helyzetben a védőtárcsákat az (a) görgőkkel szorosan összekapcsolják. Ezen megerősítési módnak előnye egyrészt az, hogy a körülvevő fürdővel fémrészek nem jutnak érintkezésbe és másrészt lehetővé teszik a védőtárcsák levételét anélkül, hogy erre a célra külön szerszám volna szükséges. E célból csak a védőtárcsát kell a görgővel szemben az 1. ábra szerint az óramutató értelmében forgatni mindaddig, míg a (c) kampók az (a) görgő küllőiről lecsúsznak, mire a védőtárcsa tengelyirányban lehúzható. A védőtárcsák belső kerületébe besajtolt (d) bronzgyűrűk biztosítják a görgők biztos vezetését. Némely esetbe« elegendő a (d) bronzgyűrűket, a mint az a 4. ábrán látható, a védőtárcsa egész vastagságán keresztül vezetni és azután a védőtárcsát minden további megerősítés nélkül az (a) áramleszedő agyára föltűzni. Az agy egy csapszögön fut, amelyet a fémből való (e) villa hord. Az (e) villa egyik szára hasítékkal van ellátva úgy, hogy az' (f) csapszög körül fölcsappantható, oly célA