65807. lajstromszámú szabadalom • Gép fogaskerék profiljainak csiszolására XVI/d

- 2 — leteket a csiszolóorsók tengelyeire merő- | leges síkokba hozni. A későbbiek szerint lehetséges továbbá a csiszolótárcsákat olymódon kiképezni, hogy a gördüléshez szükséges sík alak a kopás által nemcsak hogy nem torzíttatik el, hanem inkább mindig újra képeztetik úgy, hogy az alak fönntartására nincs idomítóberendezésekre szükség. Hogy az összes fogak mindenkor egyazon fogvastagsággal bírjanak, nemcsak a csiszolófölületek pontos sík alakjának, hanem az azok által egyszer elfoglalt helyzetnek fönntartása is szükséges. E célra az eddigelé használt, egy fogasrúdfog profiljával biró egyes tárcsáknál egy utánállító-és egy idomítóberendezés vau elrendezve, mimellett a működő palástvonalak helyzete az idomítógyémánt helyzetétől függ. Ezek a gyémántok azonban szintén kopnak úgy, hogy a csiszolótárcsa minden idomításnál egy csekély értékkel vastagabb lesz, mint az előző idomításnál. Ez pedig a működő palástvonalaknak fokozatos széttolását és továbbá azt eredményezi, hogy a későbben csiszolt fogak az előzőleg csiszoltakhoz képest megfelelően vékonyabbra csiszoltainak. A jelen találmánynál ez a hátrány is eltűnik, amennyiben a csiszolótárcsa síkjának eredeti helyzete állandóan megmarad. Ezt azáltal érjük el, hogy a csiszolótárcsát a kopás értékével, maga a kopás azonnal utánállítja. Egy tapintóberendezés ugyanis egy alkalmas utánállítóberendezést lioz működésbe, mely tapintóberendezés a működő csiszolófölületek helyes helyzete mellett a működő csiszolófölülethez fekszik, azonban a csiszolótárcsát már rendkívül csekély kopás után többé nem érinti. Ezután a csiszolótárcsa addig huzatik a tapintóberendezés felé, azaz a helyes munkahelyzetbe, míg a tapintóberendezést ismét érinti. A tapintóberendezés alkalmas kiképezése által lehetőve válik a tapintóberendezés saját kopását gyakorlatilag teljesen kiküszöbölni úgy, hogy a működő csiszolósík helyzete állandóan változatlanul fönntartatik és az összes fogak pontosan egyenlő keresztmetszetet kapnak, tekintet nélkül arra, hogy a munkafolyamat kezdetén vagy végén munkáltatnak-e meg. Az egyetlen csiszolótárcsának két egymástól független csiszolótárcsára való fölosztása tehát azt a főelőnyt adja, hogy a működő csiszolófölületek a kopástól függetlenné tétetnek, ami más módon nem érhető el. A két tárcsa alkalmazásának további előnye abban áll, hogy a két tárcsa bármely tetszésszerinti fogvastagságra beállítható, amennyiben a tárcsák bármely tetszésserinti osztás és fogvastagság megmunkálására használhatók, míg ellenben egyetlen proíilált tárcsa használatánál mindegyik osztáshoz és fogvastagsághoz külön tárcsa szükséges. Az egyetlen tárcsának két tárcsára való fölosztásának harmadik, igen lényeges előnye abban áll, hogy ezáltal lehetőve válik tétszesszerinti alapkörhöz elméletileg helyes evolvenseket előállítani, ha a fogak gördülés által állíttatnak elő, úgy amint ez a találmány értelmében történik. Gördülőívekkel való dolgozásnál ugyanis csak az eseteknek igen kis számáben lehetséges kellő átmérőjű gördülőíveket használni, mert máskülönben számtalan gördülőívre lenne szükség. Ennekfolytán rendszerint megelégednek megközelítőleg helyes átmérőjű gördülőívek használatával, miáltal azonban a helyes elvonvensalaktól többé vagy kevésbbé eltérő fogprofilt kapnak. Már ajánlottak oly egyszerű eszközt, mely lehetővé teszi, hogy tetszésszerinti átmérőjű gördülőívek használatával tetszésszerinti átmérőjű alapkörhöz elméletileg helyes evolvensfogak állíttassanak elő. Ez az eszköz abban áll, hogy a szerszám munkaélének szögét az alapkörátmérő és a gördülőívátmérő közötti mindenkori viszonynak megfelelően beállítják. Ezen élszögnek beállítása már most két egymástól függetlenül beállítható csiszolótárcsa alkalmazásánál a csiszolóorsó megfelelő ferde beállítása által könnyen lehetséges, míg ellenben egyetlen, egy fogasrúdfog szolvényvényével biró tárcsa használatára a vég<4-