65798. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szárított anyag, koncentrátumok stb. maradék nélkül való nyerésére

Megjelent 1914. évi november hó 14-én. MAGY. ¿jfcv K1R. SZABADALMI BSSfí HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 65798. szám. IV/i. OSZTÁLY. Eljárás szárított anyag, koncéntrátumok stb. maradék nélkül való nyerésére. KRAUSE A. GEORG IGAZGATÓ MÜNCHENBEN. A bajelentés napja 1913 október bó 6-ika. Elsőbbsége 1912 október hó 12-ike. Az eddig ismert bepárologtató, illetve szárítótelepeknél, melyek azáltal vannak jellemezve, hogy folyadéksugarak vagy ködök fölhevített lég- vagy gázáramnak tétetnek ki, az a hátrány volt észlelhető, hogy az eltávozó, nedvességgel többé vagy kevésbbé telített szárítóközeg a bepárologtatandó anyag részeit is magával viszi, miáltal a kezelendő anyag egy része elvész. Ennek elkerülése végett a használt szárító-, illetve bepárologtató berendezéseket igen nagy térfogatura lehet építeni vagy pedig a bepárologtatást aránylag lassan lehet végezni, még pedig célszerűen örvényképződés elkerülése mellett. Oly telepek is használhatók ezen célra, melyeknél a szárított, illetve bepárologtatott anyagban való veszteségek elkerülése végett az anyagrészecskékkel terhelt, távozó gázok kamrákon vagy efféléken vezettetnek át, hogy a levegő sebessége csökkentessék és ennek folytán a lebegő alkotórészek lehetőség szerint lecsapódjanak. Ezen telepek azonban azon hátránnyal bírnak, hogy a lehűlés következtében a pl. vízgőzzel telített gázok (levegő) hatásának kitett anyag ismét megnedvesedik. Mindezen hátrányok a jelen találmány által kiküszöböltetnek ; ez abban áll, hogy tetszőleges szárító- vagy bepárologtató berendezés oly berendezéssel van ellátva, mely a képződő vagy képződött, szilárd vagy folyékony alkotórészeknek a gázalakú szárító közegből való lecsapatását előnyösen magas feszültségű elektromos áramok segítségével teszi lehetővé úgy, hogy a bepárologtatandó anyag gyors és meg nem szakított üzemben megfelelően kezelhető és maradék nélkül visszanyerhető. Példának okáért a következőképen lehet eljárni: Bepárologtató- vagy szárítóberendezésben, melynél a szárítóközeg (levegő, vagy gáz) a köd alakjába hozott, szárítandó folyadékra hat be, az ez esetben természetesen fémből (pl. cinkből) álló belső edényfal, illetve fémbélés az egyik elektróda, pl. a negatív sarok gyanánt szolgál, míg a pozitív sarok kis fölülettel, biró (csúcsos, huzalból álló stb.) elektróda által a tartány belsejében képzelhető. Ezen elektródákat megfelelő potenciális feszültségre hozzuk, melyet influencgép, váltó- vagy forgóáram, vagy más efféle segítségével. esetleg egyenáramba való megfelelő átalakítás útján állítunk elő. Ha már most a szárító berendezést üzembe helyezzük, akkor a finoman elporlasztott