65651. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet a gőzáramlás szabályozására váltakozó áramot egyenárammá átalakító fémgőz készülékekhez

Nagyobb teljesítményű átalakító-készülé­kek nagyobb számú anódáinak előbb emlí­tett bevezetésénél továbbá azt ismertük föl, hogy sokkal előnyösebb, ha az anódákat az edény közepéből kitoljak és oldalt helyez­zük el, e helyett, hogy azokat axiális cso­port gyanánt rendeznők el. Ily koszorú­alakú elrendezéseknél a katódából kiinduló gőzáram akadálytalanul szállhat föl az anó­dák által szabadon hagyott térben és a leg­rövidebb úton juthat az anódák fölött lévő kondenzáció térhe. Az anódáknak a mellé­kelt rajzokban látható elrendezés újak ugyan, de csak annyiban teszik a találmány tár­gyát, amennyiben oly foganatosítási alakot mutatnak, melynél a következőkben ismerte­tett találmány igen előnyösen érvényesül. Nagyobb számú koszorúalakban elrendezett anódának elhelyezése oly fémedényben, melynek falai szerkezeti okoknál fogva a katódával elektromos vezető összeköttetés­ben vannak, az edényfalakhoz való jelenté­keny közelítés folytán oly intézkedéseket igényel, melyek úgy az anódák és az edény­fal közti kiegyenlítődést, mint a gőzszálak­nak az edényfallal való érintkezését hatá­sosan megakadályozzák. A találmány szerint ugyanis a gőzáram­lások szabályozására s egyúttal a nem ve­zető gőzök elkülönítésére külön sajátos te­relőfalakat helyezünk el az edényben. E te­relőfalak arra szolgálnak, hogy az egyes gőzszálakat kedvezőnek fölismert pályán, kényszermozgásúan vezessék az edény ten­gelye felé. E célból csatornákat, csöveket vagy másefféléket alkalmazhatunk. Különö­sen célszerű és szerkezetileg egyszerű az egyes terelőfölületeknek közös gyújtótöl­csérré való kiképzése. A fölszálló gőzáram a terelőfalak, illetve a gyújtótölcsér által szabadon hagyott cen­trális nyíláson, előírt pályán akadálytalanul mehet át, miáltal a gőzáramnak az anódák­kal való érintkezését elkerüljük. A gőzára­mot akadályozó külön ellenző tehát többé nem szükséges. Ha csak arról van szó, hogy az anódákat a gőzáram káros hatása ellen védjük meg, akkor a terelőfalak oly gyűjtőcsőbe mehet­nek át, mely a katódafölületig ér le. Előnyösebb azonban a terelőfalakat vala­mivel a katódafölület, fölött megszakítani, hogy a nem vezető gőzöknek alkalmuk le­gyen nyomban a katóda elhagyása után oldalt a hidegebb edényfalak felé távozni. A gőzszálnak jól látható, egyébként nem hátrányos összeszorítása folytán a fényivek a centrális nyílás és a katóda közti utat áthaladják anélkül, hogy az edény falát érin­tenék, illetve fölhevítenék, miáltal a beveze­tésben említett harmadik főföltételnek ele­get teszünk, vagyis az újból való elgőzöl­gést megakadályozzuk. Külön védőfalaknak az edényekbe való behelyezése az edényfalak kibélelése alak jábau vagy a gőzáram akadálya gyanánt, önmagában véve, nem új. E védőfalak, ám­bár más célt szolgálnak, többé-kevésbé máris megfelelnek egyik-másik a bevezetésben említett alapföltételnek (a higany szétfröcs­csenése folytán föllépő rövidzárlatok elke­rülése, a katódafoltnak az edényfalakra való átcsapódása elleni védelem). Ámbár a találmány szerint bevezetendő terelőfalak az edények szerkezeti viszonyai szerint akként képezhetők ki, hogy egyszer­smind védőfalak gyanánt szolgáljanak, il­letve azokat fölöslegessé tegyék, azok elvi­leg mégis különböznek a már ismert védő­falaktól azon új szerepük által, hogy az egyes gőzszálakat összegyűjtik és egyidejű­leg a gőzáramlást az ismertetett módon sza­bályozzák. A látszólagos azonossággal szemben to­vábbi elérésnek tekintendő az, hogy a te­relőfalak előnye azon esetekben sem kiseb­bedik, ha külön védőfal már alkalmazva van, sőt még akkor sem, ha a viszonyok olyanok, hogy védőfalak egyáltalában nem szükségesek, mint pl. oly fémedényeknél, melyek a katódával nem állanak elektromos összeköttetésben. Az l. ábrában szigetelő anyagból, pl. üvegből vagy porcellánból készült (a) vákuumedény látható, mely fölsó és alsó végén a (c) és (a) elzáró lapokkal gáztömítően van elzárva. A (c) lapon átvezetett (i) anódákat közvet-

Next

/
Thumbnails
Contents