65651. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet a gőzáramlás szabályozására váltakozó áramot egyenárammá átalakító fémgőz készülékekhez
Nagyobb teljesítményű átalakító-készülékek nagyobb számú anódáinak előbb említett bevezetésénél továbbá azt ismertük föl, hogy sokkal előnyösebb, ha az anódákat az edény közepéből kitoljak és oldalt helyezzük el, e helyett, hogy azokat axiális csoport gyanánt rendeznők el. Ily koszorúalakú elrendezéseknél a katódából kiinduló gőzáram akadálytalanul szállhat föl az anódák által szabadon hagyott térben és a legrövidebb úton juthat az anódák fölött lévő kondenzáció térhe. Az anódáknak a mellékelt rajzokban látható elrendezés újak ugyan, de csak annyiban teszik a találmány tárgyát, amennyiben oly foganatosítási alakot mutatnak, melynél a következőkben ismertetett találmány igen előnyösen érvényesül. Nagyobb számú koszorúalakban elrendezett anódának elhelyezése oly fémedényben, melynek falai szerkezeti okoknál fogva a katódával elektromos vezető összeköttetésben vannak, az edényfalakhoz való jelentékeny közelítés folytán oly intézkedéseket igényel, melyek úgy az anódák és az edényfal közti kiegyenlítődést, mint a gőzszálaknak az edényfallal való érintkezését hatásosan megakadályozzák. A találmány szerint ugyanis a gőzáramlások szabályozására s egyúttal a nem vezető gőzök elkülönítésére külön sajátos terelőfalakat helyezünk el az edényben. E terelőfalak arra szolgálnak, hogy az egyes gőzszálakat kedvezőnek fölismert pályán, kényszermozgásúan vezessék az edény tengelye felé. E célból csatornákat, csöveket vagy másefféléket alkalmazhatunk. Különösen célszerű és szerkezetileg egyszerű az egyes terelőfölületeknek közös gyújtótölcsérré való kiképzése. A fölszálló gőzáram a terelőfalak, illetve a gyújtótölcsér által szabadon hagyott centrális nyíláson, előírt pályán akadálytalanul mehet át, miáltal a gőzáramnak az anódákkal való érintkezését elkerüljük. A gőzáramot akadályozó külön ellenző tehát többé nem szükséges. Ha csak arról van szó, hogy az anódákat a gőzáram káros hatása ellen védjük meg, akkor a terelőfalak oly gyűjtőcsőbe mehetnek át, mely a katódafölületig ér le. Előnyösebb azonban a terelőfalakat valamivel a katódafölület, fölött megszakítani, hogy a nem vezető gőzöknek alkalmuk legyen nyomban a katóda elhagyása után oldalt a hidegebb edényfalak felé távozni. A gőzszálnak jól látható, egyébként nem hátrányos összeszorítása folytán a fényivek a centrális nyílás és a katóda közti utat áthaladják anélkül, hogy az edény falát érintenék, illetve fölhevítenék, miáltal a bevezetésben említett harmadik főföltételnek eleget teszünk, vagyis az újból való elgőzölgést megakadályozzuk. Külön védőfalaknak az edényekbe való behelyezése az edényfalak kibélelése alak jábau vagy a gőzáram akadálya gyanánt, önmagában véve, nem új. E védőfalak, ámbár más célt szolgálnak, többé-kevésbé máris megfelelnek egyik-másik a bevezetésben említett alapföltételnek (a higany szétfröcscsenése folytán föllépő rövidzárlatok elkerülése, a katódafoltnak az edényfalakra való átcsapódása elleni védelem). Ámbár a találmány szerint bevezetendő terelőfalak az edények szerkezeti viszonyai szerint akként képezhetők ki, hogy egyszersmind védőfalak gyanánt szolgáljanak, illetve azokat fölöslegessé tegyék, azok elvileg mégis különböznek a már ismert védőfalaktól azon új szerepük által, hogy az egyes gőzszálakat összegyűjtik és egyidejűleg a gőzáramlást az ismertetett módon szabályozzák. A látszólagos azonossággal szemben további elérésnek tekintendő az, hogy a terelőfalak előnye azon esetekben sem kisebbedik, ha külön védőfal már alkalmazva van, sőt még akkor sem, ha a viszonyok olyanok, hogy védőfalak egyáltalában nem szükségesek, mint pl. oly fémedényeknél, melyek a katódával nem állanak elektromos összeköttetésben. Az l. ábrában szigetelő anyagból, pl. üvegből vagy porcellánból készült (a) vákuumedény látható, mely fölsó és alsó végén a (c) és (a) elzáró lapokkal gáztömítően van elzárva. A (c) lapon átvezetett (i) anódákat közvet-