65651. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet a gőzáramlás szabályozására váltakozó áramot egyenárammá átalakító fémgőz készülékekhez
lenül az (aj edény falai közelében helyezhetjük el, miután egyrészt már maguk a falak szigetelőanyagból vannak, másrészt az egyes fényivek az (o) öblös részek folytán akadálytalanul terjedhetnek szét. A 2. ábra fémből készült (a) vákuumedényt mutat, mint amilyent nagyobb teljesítményű fémgázátalakító-készülékekhez használnak. A fenék elzárására szolgáló (b)lap a folyékony (k) katódaanyagot tartalmazza, melynek fölületét az (m) szigetelő cső határolja. Ezen cső célja az, hogy a fényív szabad mozgását a katódafölületen korlátozza. A fölső (c) elzárólap több (i) anódának (e) árambevezetőjét tartalmazza, mely anódák az edényfal közelében kör kerületén vannak elhelyezve, míg az edény tengelye körüli tér teljesen szabad marad. Magas, 300 Voltot meghaladó feszültségeknél célszerű a vákuumedényt (j) közfallal két kamrára osztani, melyek lényegében véve a köralakú (o) nyílás fölött közlekednek egymással. Ezetleg több (j) harántfalat is alkalmazhatunk, melyeknek nyílásai vagy közvetlenül egymás fölött vagy egymáshoz képest elioltan vannak elrendezve. Azáltal, hogy az egyesített gőzszálak az edény tengelyében elhelyezett egy vagy több nyíláson átmenni kénytelenek, elérjük továbbá azt, hogy az áramvezető fémgőzök az ionmentesítően ható hűtött edényfalat nem érintik, minek folytán a feszültség esése a fényívben nem haladja meg a kívánt mértéket. A választott elrendezéssel másrészt az áramvezetésben részt nem vevő fölös fémgömböknek, nyomban a katóda elhagyása után bőven alkalmat adunk arra, hogy árampályájukat elhagyják és az edényfalakon kondenzálódjanak. Ez utóbbi nem vezető gőznek útja a 2. és 4. ábrákban szakadozott nyílásokkal van föltüntetve. A tetszőleges anyagból készült (j) közfal célja az, hogy a katódától eredő összes zavaró befolyásokat az anodáktól elterelje. Helyettesíti tehát az eddigi centrális ellenzőt, azonban anélkül, hogy a fényív szimmetriáját befolyásolná és a szabad gőzkiter I jedést gátolná. A (j) harántfalat pl. (d) támaszokkal erősíthetjük meg. (p) az (a) edény körül koncentrikusan elhelyezett bádoghenger, mely a hűtő folyadék fölvételére szolgál. A 3. ábra a 2. ábrán föltüntetett elrendezés harántmetszete. Míg a 2. ábrán minden, anóda elkülönítetten van edénybe bevezetve, addig a 4. ábra egyetlen (e) árambevezetőrészt mutat, mimellett az anódák párhuzamos kapcsolása az edény belsejében történik. Egyébként itt is be van tartva az alapelv, hogy az elektródákat az edényfal közelében helyezzük el és a fölszálló gőznek az anódák között szabad utat engedjünk. A tapasztalat azt mutatta, hogy a fémgőz-átalakítókészülékekben föllépő úgynevezett áramfordulás vagy visszgyújtás elkerülésére az anódákat védősüveggel kell ellátni, melyek a higanycseppeknek az anódákra való csapódását megakadályozzák. Az 5. ábrában, mely ily átalakítókészülék egy részét mutatja, az (i) anódák és azok áramhozzávezetései alkalmas (hi) és (h2 ), illetve (hs ) burkokkal vannak ellátva. A(hs ) burok igen hosszú, hogy magas feszültség esetén nagyobb biztonsággal akadályozza meg a visszgyújtást. A 3. ábra szerinti elrendezésnél az összes anódák párhuzamosan kapcsolhatók, mimellett a katódát idegen árammal kell gerjeszteni, kaphatnak azonban az anódák különböző polaritást is és csoportosan valamely váltóáramrendszer különböző fázisaihoz kapcsolhatók, mely esetben a külön áramforrásból való gerjesztés elmaradhat. Az 1—5. ábrák a találmányt a vákuumedénybe fölülről bevezetett anódákkal kapcsolatban tüntetik föl. A találmány azonban egyaránt előnyösen alkalmazható oly készülékeknél is, melyeknél az anódák oldalról vannak bevezetve, amint azt a 6—12. ábrák mutatják. A 6. és 7. ábrák, az utóbbi vízszintes metszet, pl. (Dj. . .. n4 ) oldalkarokkal biró (g) vákuumedényt az oldalról bevezetett (ax ... a4 ) anódákkal mutatnak. Az utóbbiakat ismert I módon körülvevő (rx . .. r4 ) védősüvegek a
