65535. lajstromszámú szabadalom • Szén- vagy tűzalágyújtó, valamint eljárás annak előállítására és gyújtóanyaggal való ellátására

dául petróleummal, naftalinnal stb. előállí- | tott szénalágyújtók nem légállók, sem vízállók. Fekvésnél vagy raktározásnál a légköri levegő behatása folytán már igen rövid idő alatt elpárolognak, nedvességet vesznek föl és ezáltal hasznavehetetlenné válnak. Mindezeknél az eljárásoknál és az eddig ismeretessé vált szénalágy új toknál ki van zárva gyakorlatilag annak a lehetősége, hogy az alágyújtókat gyújtóanyaggal lássuk el, minthogy az erre a célra használt és említett égőanyagok az eddig ismertesse vált eljárások segélyével az alágyújtóknak faforgácsból stb.-ből készült alapanyagába nem hatolhatnak be, hanem legnagyobb részt a fölületen maradnak és így a gyújtóanyag számára szigetelő réteget képeznek, amelyhez a gyújtóanyag nem tapad, hanem arról lehull. A találmány révén sikerül oly szénalágyújtókat előállítani, amelyek nem járnak az említett hátrányokkal, hanem erőteljes gyújtóképesség és hosszú égési tartam mellett sokkal olcsóbban állíthatók elő az eddig ismeretes alágyújtóknál, úgy hogy a találmány lényeges haladást jelent ezen a téren. A találmány tárgyát képező szénalágyújtó alapanyaga, fa- vagy szalmarostauyagból az alább ismertetett módon készül. Tetszőleges eredetű fahulladékokat vagy szalmát anélkül, hogy azokat a bekérgesedett anyagoktól megszabadítanék, amint az ezen anyagoknak más célra való feldolgozásánál szükséges, ismeretes berendezések például őrlő járatok segélyével foszlatunk. Ezt a foszlatott rostanyagot vízben áztatjuk, azután pedig dróthálón forgó hengerek között megfelelő vastagságú táblákká sajtoljuk és egyidejűleg megszárítjuk. Ha fa- vagy szalma, illetve más ily rostanyagot csekély mennyiségű lúgot vagy vasat, pl. nátronlúgot vagy foszforsavat tartalmazó vízben áztatunk, akkor a rostozat kémiai változást szenved. A farostozat celluloze tartalma megváltozik vagyis viszkózé lesz belőle. Ezen körülmény folytán a cellulózában tartalmazott bekérgesedett anyagok természetes különválása következik be, mikor is azok kocsonyás folyadék alakjában l válnak ki, és a fa- stb. rosttömeg mesterséges alapanyagának összesajtolásánál természetes kötőanyag gyanánt szolgálnak. Kitűnt már most, hogy ha fából vagy szalmaanyagból a bekérgesedeit anyagokat el nem távolítjuk, az alapanyag jobb elégését érjük el, másrészt pedig az anyag nagy szilárdságot nyer. Az ezen fa- vagy szalmarostanyagból előállított termék, amely különösen a találmány célja szempontjából szükséges szilárdsággal rendelkezik, oly szénalágyújtók számára való alapanyagot szolgáltat. apiely az alább ismertetett eljárás szerint előállított égőanyagokat teljesen fölvenni képes anélkül, hogy az alapanyag fölületén az égőanyag legkisekb nyoma maradna vissza. Ezen körülmény folytán elérhető, hogy a szénalágyújtó gyújtóanyaggal látható el és az ahhoz jól tapad, úgy hogy arról le nem eshet. Hogy az alapanyag farostjainak túl gyors elégését és szétesését, valamint a szétesésnél egyébként fölszabaduló égőanyagnak az alapanyagból való kifolyását és lefolyását hatásos módon elkerüljük, a fanemezből álló alapanyagot foszforsavval és foszforsavas ammóniákkal telítjük. A telítés folytán elégésnél az alapanyag összehúzódik és együttmarad, vagyis a telített anyag elégésekor végbemenő folyamat, nitrogéngázok keletkezése, a foszforsav és foszforsavas ammóniák behatása folytán az alapanyagot képező nemez farostjai bizonyos mértékben faszénné alakulnak át, tehát leköttetnek és így azok gyors szétesése meg van akadályozva, úgy hogy az alapanyag a fölvett égési anyagoldatot visszatartja és ezzel együtt csak lassan ég el, miáltal a szénalágyújtó legnagyobb égési tartamát és gyújtó hatását érjük el. Az ily módon előállított alapanyagot azután az alább ismertetett égőanyaggal telítjük. Gyantának naftalinnal, paraffinnal és marhazsiradékkal való egyesítése útján sikerült oly égőanyagot előállítani, amelyet a szénalágyújtók előbb ismertetett fa- és rostanyagból álló alapanyaga teljesen fölvenni képes és amely az égés tartama alatt