65477. lajstromszámú szabadalom • Eljárás barna vagy sárgaszinű talkumnak (zsírkő) és tejtéknak színtelenítésére illetve fehérítésére
Megjelent 1914. évi október hé 15-én. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI wSffl HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 65477. szám. XII/b. OSZTÁLY. Eljárás barna vagy sárga színű talkumnak (zsírkő) és tajtéknak színtelenítésére, illetve fehérítésére. DR DOELTER CORNÉLIUS CS. ÉS KIR. UDVARI TANÁCSOS, EGYETEMI TANÁR BÉCSBEN. A bejelentés napja 1913 október hó 31-ike. Az eljárás azon alapszik, hogy a zsírkő és tajték festőanyagai, nevezetesen a vasoxyd vagy mangánoxyd hígított sósavban, vagy kénsavban föloldódnak, ellenben a zsírkő és tajték a savak által nem táraadtatik meg. Az ipari értékesítés azon körülményen alapszik, hogy már a nagyon hígított sav is föloldja a föntebb említett oxydokat úgy, hogy bizonyos mennyiségű savval húszszoros súlymennyiségű ásvány is tisztítható. Az eljárás akként foganatosíttatik, hogy a törmelékké vagy goromba porrá zúzott ásványokat előbb hideg, utóbb pedig esetleg meleg sósavval vagy kénsavval kezeljük, amikor is a tisztátlanságok föloldódnak, ami mellett egy és ugyanazon savmennyiség egymásután többször is használható, újabb és újabb mennyiségű zsirkő és tajték tisztátalanságainak kivonására. Sósavnak használata esetében 22 Beaumé-fok sűrűségű {35-390 /o HCi) sósavval kezdjük el a tisztítást s az ásványból a savat részben kivezetve a visszamaradtat víz hozzá öntése útján 2-7 fok sűrűségig hígítjuk, vagyis 4% sav tartalomig, mert még az ilyen sűrűségű, illetve százaléktartalmú sav is földoldja a zsírkőben és tajtékban lévő föntebb említett oxydokat. Kénsavnak fölhasználása esetén a maximális, vagyis a kezdő sűrűség 65'9 Beaumé-fok, ami 95-60% H-jSO^ tartalomnak felel meg, a minimális sűrűség pedig, vagyis az a határ, meddig az eljárás folyamán szükség szerint a savat vízzel hígíthatjuk, 41 Beaumé-fok sűrűség, vagyis 4'49% savtartalom. A készülék savak által meg nem támadható anyagból készült edények (cilinder vagy kád) sorozatából áll, melyek egymással összeköttetésben állanak úgy, hogy a sav a legfölső edényből a következő második és harmadik, és így a további edényekbe vezethető. Szűrők által, amelyek az egyes edények között alkalmaztatnak, megakadályoztatik az, hogy az ásványok porának egy része a savval kifolyjon. Az eljárás foganatosításánál az edények mindegyikét a tisztítandó ásvánnyal félig megtöltjük és ezután először a legfölső edénybe, kb. egyenlő űrtartalmú sósavat vagy kénsavat .töltünk, amely savak a föntebb megjelölt legmagasabb fokú sűrűséggel bírnak és azt több órán át a tisztítandó anyagon hagyjuk; ezután a savat a szűrő-
