65462. lajstromszámú szabadalom • Mentőkészülék járművek részére
már egészen lefejtődött a (v) hengerről. A vonszoló (A) magán hordja az (M)-et. A ké, szüléknek a kezdeti helyzetbe való visszahozatala oly módon történik, hogy (y) forgattyúkkal (v) hengert forgatjuk, amíg (A) lepelt föl nem hengerítjük. Közben (Z) spirálrugók megfeszülnek (A2) peckek a váltókarokat (r) fölemelik, a váltókarokból kinyúló (t) fogasrudak az (u) fogaskerekekbe • bekapcsolnak. Az (s) billenő ajtó a XI. ábrában jelzett helyzetből önsúlyánál fogva visszatér a VI. ábrán jelzett helyzetbe, mikor is (s2) az (rl)-be beleakad. A váltókarok közben visszanyomják (p) tolórudakat, miáltal az (el) és (e2) tárcsák a (D) nyomkari, mát elhagyják, a csörlők pedig az (11) helyzetből fölemelkednek az (l)-be. Az (1) csörlők a XlII-dik ábrában közel a valódi nagyságot mutatják. A kimentett objektum kihúzása oldalt történik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Mentőkészülék, jellemezve azáltal, hogy egyrészt a járómű kereke elé egy ellentétes forgású palástrendszer (f0 ,fl, f2,fu ) alkalmaztatik, amelynek egyes palástjai egymástól függetlenül alkalmazkodhatnak a pályaburkolat egyenetlenségeiben, másrészt a kocsi elején egy lebo•csátható lepel (A) alkalmaztatik, amely úttestre teríttetik a kimentendő objektum elé, miáltal a kimentendő, objektumnak egyrészt tovacsusztató vagy: gördítő mozgás kölcsönöztetvén, másrészt annak a lebocsátott lepelre való jutása elősegítetvén, kimentése lehetségessé válik. ' 2. Az 1. igénypontban védett mentőkészülék, jellemezve azáltal, hogy az 1. igénypontban említett (f0 , fl, f2, fu ) palástrendszer előbb kezdi el működését, vagyis forgását, mielőtt az 1. pontban említett (A) lepel leteríttetnék. 3. Az 1. igénypontban védett mentőkészülék, jellemezve azáltal, hogy az 1. igénypontban jelzett (f0 , fl, f2, f„) palást rendszernek, valamint az igénypontban jelzett (A) lepelnek működése egy a kimentendő objektummal ütköző billenő ajtó (s) által indíttatik meg, amely billenő ajtónak működése egyszersmind a 2. igénypontban jelzett működési sorrendet is megállapítja és szabályozza. 4. Az 1. igénypontban védett mentőkészülék egy kiviteli alakja, jellemezve. azáltal, hogy az 1. igénypontban jelzett (f0 , fl, f„) palástok egymással párhuzamosan alkalmazott végtelen sodronykötelekből (K) és ezekre merőlegesen forrasztott (H) vaspálcákból állanak, amely pálcáknak viszont fogaik vannak (F), amely elrendezés mellett a palástok hajlékonysága és az ütközés pillanatában a kimentendő objektumhoz való erősebb tapadása éretik el. 5. Az 1. igénypontban védett mentőkészülék egy kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az 1. igénypontban jelzett (f0 , fl, fn ) palástok (m) tárcsákra és _(!) csörlőkre 'van szerelve, mely tárcsák egy közös tengelyre (d) vannak ékelve és amely (I) csörlők ugyancsak a (d) tengelyre szerelt (K) karokra vannak erősítve, mi mellett az egy-egy csörlőt (1) tartó két (K) kar elől (n) lemezek által. egy-egy szilárdan egyesített karpárt képez; ezáltal pedig, eléretik az, hogy a palástok együttes meghajtást nyerhetnek és egymástól mégis függetlenül illeszkedhetnek a kőburkolat egyenetlenségeihez. -6. Az 1. igénypontban védett mentőkészülék egy-kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az 5. igénypontban említett (d) tengely (cl) és (c2) pofákra van szerelve és itt az (el) és (e2) tárcsák alkalmaztatnak a (d) tengely meghajtására, amely pofák és tárcsák alkalmazása mellett lehetővé tétetik, hogy a pofáknak elfordítása által az (el) és (e2) tárcsák egyrészt a kerékhez szorulnak és a palástrendszer forgatása megindul, másrészt az útburkolathoz közelebb sülyesztetik a palástrendszer. 7. Az 1. igénypontban védett mentőkészülék egy kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az 1. igénypontban jelzett lepel tartására (v) henger alkalmaztatik, melynek két végére szilárdan (u) fogaskere-
