65462. lajstromszámú szabadalom • Mentőkészülék járművek részére
látva. Ezen fogak által az éretik el, hogy a pálca és az objektum között az ütközés pillanatában nagyobb súrlódás keletkezik. Az (el) és (e2) tárcsáknak megfelelően (10 ) csörlök és (f0 ) palástok alkalmaztatnak, melyeknek a többi csörlőkkel és palástokkal azonos a szerkezetük. A (c) pofák összekötésére szolgál (gl) és (g2) hevederek, melyekre elől a (h) lemez van szerelve. A lemezhez viszont az N (i) vető rugók vannak erősítve. Ezen vető rugók fölső részei (il) az (o) tartóhoz támaszkodnak, alsó részük (i2) pedig a (k) karokhoz feszülnek. Miután . minden vatőrúgó alsó része (i2) két részre van osztva, á (k) karpárok egymástól függetlenül emelkedhetnek vagy sülyedhetnek és követhetik az útpálya egyenletlenségeit. A (k) karpárok emelkedésének határt szabnak (jl) és (j2) hevederek, amelyek a (c) pofákhoz és a (h) lemez nyúlványaihoz vannak erősítve. ' ' Az (i) vetőragók feszítése folytán (c) -pofák (b) körül elfordulnak, miáltal (el) és v(e2) tárcsák a kerék nyomkarimájához (Dl) és (D2) szorulnak, illetőleg a nyomkarimák :{f0 ) palástot és.-a (d) tengely meghajtásával az egész pálástrendszert forgásba hozzák. A (c) pofák fölső végében lévő (G) forgásípóntban (pl) és . (p2) tolórudak csatlakozlak. Ezen tolórudak közben ;(B) szelencés xúgóházzal vannak megszakítva (E2) pontban gedig az (r)-váltókarokkal vannák Ösz-szekötve. Az (r) váltókarok könyökszerűen iiképzett emeltyűk, melyeknek alsó része ívszerűenvan kiképezve. A váltókarok az (El) pont körül elfordíthatók. Az (al) és (&2) tartók elől a (v) hengert tartják, ehhez kétoldalt szilárdan vannak az (ul) és (u2) fogaskerekek ékelve, a (v) heDger tengelyére, míg a tengely végein a (Zl) és (Z2) •spirálrugók vannak elrendezve. A váltókar •rokból ikinyúltíák ;a (tl) és (t2) - rugalmas íogasrudak, amelyek az (u) fogaskerekekbe tápászkodnák. EBáitaL a (Zl> és. (Z2) spirálmgóKfeszítés§reipárali?álódik s (v) hengernek a spirálrugók okozta elfordulása megakadáiyoztatik.; A (v)hengerre van szerelve az (A) lepel, mélynek végéhez van ; az (At) talp Erősítve. A talp kemény:. kéregbőrből ké- l szült, kapaszkodó szegecsekkel; a lepel lehet bármilyen szívós lemez. A talpnak (al) és (a2) tartók felőli végein kiálló peckei vannak (A2), melyek a váltókarok alá nyúlnak. Az (al) és (a2) főtartók végső pontjaiban az (s) billenő ajtót tartják, melynek (s?) és (s|) peckei, továbbá (sj) és (s|) csörlős peckei vannak. Az I. ábra a szerkezet nyugalmi helyzetét mutatja, amidőn a szerkezet nem működik. Ha a kocsi elé kimentendő objektum kerül és a kocsival megütközik, az ütközés után sorjában a VI., VIII., IX.> X. és XI. helyzetek állanak elő. Nevezetesen az (s) billenő ajtó (s2) pecke a váltókar (rl) vájatából kipattan, az. (i) feszítőrugók, (B) szelencés rugók és (Z) spirálrugók a váltókarokat (sl)-hez nyomják. A váltókarok elmozdulásával a (t) fogasrudak is megindulnak és az (A) lepel leereszkedése megkezdődik. Amíg (s) billenő ajtó legalsó (s3) éle végig csúszik az (M) objektum, (r) váltókar folyton nyomást gyakorol az (s)-re. Ha a X. ábrában jelzett helyzet következik be (9) billenő ajtó egészen kilendül, amíg (rl) a (sl)-re nem jut, (t) fogasrúd teljesen kikapcsolódik az (u) fogaskerekekből (Z) spirálrugók egyszerre leforgatják a (v) hengerről az (A) leplet az (Al) objektum (M) elé kerül és (A) az objektum elé az úttestre térítődik. Ugyanekkor (p) tolórudak engedtek fi), vetőrugók pedig az (el) és (e2) tárcsákat a nyomókarimához (Dl) és (D2) nyomták, miáltal a palástrendszer forgása ellenkező értelemben megindult. Az (1) csörlők leereszkedtek az (11) helyzetbe és a forgó palástok (H) pálcái az (M) objektumot magukra emelve fölemelik (M) elülső részét. Amidőn (M) objektum eleje a palástra került annak közvetítésével egészen a (h) lemez alsó részéig jut. A feszítő rugók alsó részei (i2) a forgó palástokból, kiemelik az (M) objektumot, a (h) vetőlemez= pedig (M) objektumot csúsztatásra kényszeríti. (M) objektum eleje eközben az (Al) talpra jut. Az (Al). talp kapaszkodó szögeeseivel egészen (M) alá kerUL Azon helyzetben, mikor az (Al) az (I) elé kerül, megkezdődik az (A) vonszoló^ dása az útt^3ten, mert ^zen helyzetben (A)
