65392. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kovácsolt mangánacél formadarabok előállítására
— 4 — ten azaz a közelítőleg 640 és 720® C közötti újjákristályosodási körlet alá lehűlne, merevvé és törékennyé válnék, különösen akkor, ha a 800° C alatti hőmérsékleteken végbemenő megmunkálást nagymértékű térfogatcsökkenések vagy nagy nyomás kisérte. A szilárdság, tömörség és szívósság maximumát érjük el, ha a végleges alakítást 900 és 1000° C közötti hőmérsékleten, legelőnyösebben 950 C-on foganatosítjuk és a formadarabot ezen hőmérsékleten azonnal lehűtjük. Ezt az állapotot azonban csak azáltal érhetjük e), hogy előbb a fém struktúráját tökéletesen egyenletessé tesszük, a mennyiben azt magas hőmérsékletre hevítjük és ezen hevítést 1125° C fölötti hőmérsékleteken mindaddig folytatjuk, míg az összes alkatrészek egyenletes szilárd oldott állapotban nincsenek. Az ismertétett eljárással előállított kovácsolt formadarabok, ha azoknak iiy módon végleges alakjukat és struktúrájúkat megadtuk, egész anyagukban egyenletes kristályos strukturát mutatnak és lemezképződéstől, palás rétegeződéstől teljesen mentesek. Az utóbb említett hibáknak a kész termékben való elkerülése céljából az összes hevítési műveletekben egy és ugyanazon hőmérsékleten, különösen az eutektikus ötvözeteknek kb. 1125° C-on lévő hőmérséklete fölött, hosszabb, tartós hevítéseket el kell kerülni. Továbbá meg nom engedhető az ingotnak 1250° C-ra vagy e fölé való hevítése, mert ezen hőmérsékleteken a mangánacél oly állapotba jut, mely lemezképződést von maga után. 1125° C fölötti huzamosabb hevítés vagy 1250° C-ra illetve e fölé való rövid tartamú hevítés alkalmával a kristályképződés más acélfajokkal szemben igen gyorsan halad előre és az ekkor képződő nagy szemek sima folületeket mutatnak és egymás között csak csekély kohézióval bírnak. Azonkívül az acélkristályok a fentemlített magas hőmérsékleteken való hosszű tartamú hevítés alkalmával tényleg különválnak egymástól és a különvált szemek az acélnak későbbi kihengerlése vagy megmunkálása alkalmával ' csak tökéletlenül hegednek össze úgy, hogy a tökéletlenül összehegesztett fölületeken keresztül újjákristályosodás lehetetlenné válik és a kész termék kifejezetten palás állapotot mutat. Ha a kész terméket nem lehet egyetlen műveletben jól előállítani és ennek következtében az előkovácsolt darabot további megmunkálás céljából újból föl kell melegíteni, akkor palás képződéstől ment termék elérése céljából ugyancsak el kell kerülni túlmagas hőmérsékleteket és 1125° C fölötti huzamos hevítést. Ennek elérése végett az eljárás előnyös foganatosítási módja szerint az ingotot először a fönt említett magasabb hőmérsékletekre hozzuk és azután gyorsan megmunkáljuk, miáltal oly átlagos hőmérséklettel bíró előkováósolt ingotot kapunk,, melynek hőmérséklete csak kevéssel alacsonyabb az ingót hőmérsékleténél (pL 1100—1150" C), ezt az előkovácsolt ingotot azután ismét gyorsan fölmelegítjük, hogy annak újból megadjuk a szükséges nyújthatóságot és azután azt szükség szerint, tovább munkáljuk meg. Hasonlóképpen, az acélnak újbóli fölmelegítése. után, finom szemcsés struktúrával és igen nagy ellenállóképességgel bíró végterméket csak akkor kapunk, ha az utolsó megmunkálást akként foganatosítjuk, hogy a masszát mindig oly hőmérsékleteken munkáljuk meg, melyek az utolsó megmunkálási műveletben 900 és 1000° C között vannak. Ha az előkovácsolt munkadarabot egészen 1000° C alá, kb. sötét vörösízzásig vagy még tovább kell lehűteni, még mielőtt azt a továbbialakítás céljából újra fölmelegítenék, akkor az előkovácsolt munkadarabot gyorsan hűtjük 640° C alá oly célból, hogy a masszában a hűtés közben végbemenő változásokat meggátoljuk és azután azt 900° fölé^. egész 1000° C-ig oly hőmérsékletre hevítjük, hogy az immár következő megmunkálás ezen hőmérsékleti határok között menjen végbe. Ha az előkovácsolt munkadarabot a formálás után lassan hűtöttük le, akkor azt 1125° C fölé fölhevíthetjük oly célból, hogy a struktúrának a lassú lehűtés.