65155. lajstromszámú szabadalom • Erősáramú távbeszélőrelais

Megjelent 1914. évi szeptember iió 4-én. MAGY. gg* KIR. SZABADALMI ji® HIVATAL f SZABADALMI LEÍRÁS 65155. szám. VII/j. OSZTÁLY. Erősáramú távbeszélőrelais. JOHNSEN JONAS ALBERT TECHNIKUS KOPENHÁGÁBAN. A bejelentés napja 1911 május hó 17-ike. Azok az eddig végzett kísérletek, melyek arra irányultak, hogy valamely csévét, tekercselt fegyverzetet vagy más vezetéket, egy helyi áramkör által gerjesztett mágneses mezőben, hosszú vezetékeken végigfolyó gyönge áramimpulzusok, pl. telegrafikus vagy telefonikus áramhullámok hatása alatt, meghatározott hosszúságú, se.bességű és pontosságú mozgásoknak indítsunk és így, pl. helyi áramkörbe bekapcsolt mikrofon használatával, a folytatólagos vezetékbe megfelelő, de erősebb mikrofonáramokat küldjünk, gyakorlati eredményekre nem vezettek ; épp ily kevéssé sikerült az is, hogy ha az említett vezetéket pl. valamely membránnal kapcsoljuk, a hangot a kellő erővel adjuk yissza a beszéd által indított, vagy megfelelően erősített áramhullámok segélyével. ' Vi3zont az sem sikerült, hogy ha a mikromozgásokat az említett . vezetékekre közvetlenül visszük át, a pl. a közönséges telefonáramoknál lényegesen erősebb áramokat indukáljunk. A jelzett föladat gyakorlati megoldásának lehetőségét mérlegelve, arra az eredményre jutottam, hogy a jelzett berendezéseknél — melyek tehát valamely alkalmas mezőt. létesítő elektromágnesből, az ezt tápláló áramforrásból, a mezőben mozgathatóan elrendezett vezetőből és eme vezetővel összekötött és ezt a vezetőt mozgató, vagy ez által mozgatott, tehát az első esetben a beszéd hanghullámai által befolyásolt, a második esetben pedig valamely helyi mikrofonáramkörben relaishatást előidéző, vagy a beszédet köz! vetlenül visszaadó tagból állanak — a vezető és az evvel kapcsolt tag között alkalmazott megfelelő kapcsolat miatt, a vezeték és eme tag könnyű mozgathatósága tekintetében már is gyakorlatilag elég kielégítő eredményeket értek el. Ha tehát újabb haladást akarunk biztosítani, ezt kizárólag csak a többi részek javításával érhetjük el, Ebben a tekintetben minden esetre föltűnő az, hogy az eddigi kísérletezők nem csak oly elektromágnesekkel elégedtek meg, melyek az ampéremenetek és az erővonalak száma tekintetében jóval alatta maradtak a gyakorlatilag megvalósíthatóknak, hanem még egyszerű állandó mágneseket is elégségeseknek tartottak, bár egy ismert elektrotechnikai alaptörvény értelmében azok a mechanikus erők, melyek valamely áram által átfolyt vezetőre hatnak, a mező erősségével arányosak. Másrészt azonban azt is föl kellett tételezni, hogy az eddig alkalmazott mezők, még ha ezek erővonalainak