65155. lajstromszámú szabadalom • Erősáramú távbeszélőrelais

száma csak százakra rúgott is, bőségesen •elégségesek voltak a szóbanforgó mikrohatások előidézésére és hogy a már csekély számú ampéremenetek esetében is a mechanikus ekvivalensnél jóval nagyobb mezők további erősítése céltalan, sőt egyenesen káros fog lenni. Ennek dacára azt igazolták a megejtett kísérletek, hogy a mező megfelelő erősítésével fog csak ez a mikrohatás növekedni, illetve gyakorlatilag értékesíthetővé válni és hogy nem várt tisztaságú és erősségű hatásokat érünk el, ha a mező erősséget annyira fokozzuk, amennyire azt gyakorlatilag fokozni egyáltalában lehet. Ezt a körülményt csakis avval lehet magyarázni, hogy a telefonikus készülékek hatásfoka épen az újabb kísérletek szerint igen gyönge. Ennek megfelelően a jelen találmány abban áll, hogy az akusztikai vagy más természetű mikromozgások kihasználására és indítására a vezetőt oly annyira telített és intenzív mágneses mező hatásának tesszük ki, hogy az erővonalak száma négyzetcentiméterenként legalább 20.000 és a vezetőn átmenő összes erővonalak száma több százezer, sőt millió legyen. A föntebb jelzett találmányra főleg az jellemző, hogy valamely erős áramú elektromágnes vagy elektromágnes csoport sarkai között lehetőleg zárt, nagy koncentrációjú és legelőnyösebben egyenletesen elosztott erővonalakkal bíró mezőt létesítünk, melynek erővonalai legelőnyösebben merőlegesek a mezőben tengelyirányában mozgatható és egyensúlyi állásában rugalmasan fogva tartott, mágneses fegyverzettel bíró vagy nem bíró gyöngeáramú tekercs meneteire. A gyöngeáramú technika ismeri már a gyűrfialakú, egyenletesen eloszlott és a mező tengely irányában mozgatható cséve meneteire merőleges erővonalakkal bíró mező alkalmazását és nem is ezt kívánom teljes általánosságban védelem alá helyezni; találmányom ebben a tekintetben az ilyen mező alkalmazására terjed ki csakis erős áramú elektromágnesek alkalmazásával kapcsolatban, melyek sarkai az erővonalak koncentrálására alkalmasak. Tekintettel arra, hogy a találmány értelmében a gyönge áram által átfolyt tekercs lengései nagyobbak, eme tekercs és a vele kapcsolt többi részek (mikrofonok stb.) fölfüggesztésére külön rugalmas folfüggesztőtest alkalmazása igen célszerű, mely lehetővé teszi, hogy a saját rezgések föllépte még nagy gyakoriságú és kilengésű rezgések (fölhangok) esetében is ki legyen zárva. Az eddig az ebből a célból alkalmazott membránoknak és egyéb fölfüggesztő berendezéseknek, melyek kerületükön vannak befogva és közepükön az illető lengő testtel összekötve, tömege vagy fölülete igen nagy, azok saját rezgéssel bírnak és főleg a beszéd tisztasága és érthetősége szempontjából igen fontos fölhangok átvitelére alkalmatlanok. Evvel szemben a szóban lévő fölfüggesztő testet az jellemzi, hogy keskeny rúgó vagy rugalmas csík alakjában van kiképezve, közepén van rögzítve, a gyengeáramú vezető vagy a többi számbajövő rész pedig szélein van fölerősítve. A csatolt rajzokon az 1—3. ábra annak a nagyon koncentrált mezővel bíró erősáramú elektromágnesnek két foganatosítási alakját ábrázolja, melynek mezejében a gyöngeáramú vezető mozog (a rajz érthetőbbé tételére ezt a vezetőt a 3. ábrán elhagytuk); a 4. ábra a 3. ábrán látható mágnescsoport fölülnézete, az 5. ábra egy gyöngeáramú csévének bekapcsolási módját ábrázolja a mikrofon áramkörbe, a 6. ábra levegőcsillapítással bíró gyöngeáramú cséve nagyobb léptékben ábrázolt részlete és a 7—9. ábra a gyöngeáramú csévének, a mikrofonnak és a rugalmas fölfüggesztőtestnek több nagyobb léptékben ábrázolt foganatosítási alakja, végül a 10—13. ábra a fölfüggesztőtestnek további foganatosítási alakjai. A rajzban föltüntetett foganatosítási alakok a kísérleti fizikában használt erősáramú elektromágnesekkel szemben újat nem mutatnak. különösen áll ez az 1. ábrán látható elektromágnes tekintetében, melynek egy-