65125. lajstromszámú szabadalom • Többszörös vezérlés elektromótorok számára
zására szolgál. Ez ismert módon az indukciószabályozó (il) primértekercselésének elforgatásával történik, mely (v) és (r)-nél van a T transzformátor szekundártekercseléséhez kapcsolva. Az indukciószabályozók for, gatása a H segédmotorok által, az (m)-mel jelölt áttétel közvetítésével történik. A H segédmotorok közönséges series-mótor gyanánt vannak szerkesztve, azonban (h2) pótgerjesztő tekercseléssel vannak ellátva, melyek a rajz baloldali kivitelénél az (n) pontnál vannak az FI hajtómotorral, a másik kiviteli alaknál pedig két seriesbe kapcsolt (tl, t2) segédtranszformátor szekundértekercseléseibez kapcsolva. Ezen szekundértekercselések egyik vége (o)-nál földelve van, feszültségüknek összege pedig megfelel az FI series-mótorhoz hasonlóan az F2 kettősen táplált mótor összefészültségének; vagyis más szóval a seriesbe kapcsolt szekundértekercselések az FI mótor tekercselésének «megfelelő» tekercselései az F2 motornak, melynél a tekercselésekhez való Jfccapcsolás nem vihető ki közvetlenül úgy, mint a series-mótornál, mert az F2 mótor kettősen van táplálva és a státor- és rotortekercselések tekercselési viszonya az egységtől eltér. A (tl) és (t2) segédtranszformátorok primár részei az F2 mótor gerjesztő, ül. munkatekercseléseihez vannak kapcsolva és ugyancsak seriesben fekszenek; a (tl) és (t2) transzformátorok áttételi viszonya az Fi mótor feszültségének megfelelően van megválasztva; a (k) összeköttetési pont a T transzformátorhoz vezető kiegyenlítővezeték (g) csatlakozási pontjával van összekötve. A (t2) segédtranszformátor változatlan feszültsége a T főtranszformátor (s) szekundértekercseléséből is volna vehető, amely esetben csupán egyetlen (tl) segédtranszformátorra van szükség. A (h2) -segédtekercselések másik végei az (e) vezeték segélyével vannak egymással összekötve. A találmány szerinti kiegyenlítő áramkör a jobboldali T transzformátor (o) pontjától kiindulólag (tl, t2) segédtranszformátorok szekundár áramkörén a jobboldali H segédmotor (h2) segédgerjesztőtekercselésén az <(e) kiegyenlítővezetéken a baloldali segédmotor (h2) pótgerjesztőtekercselésén, az (n) ponton, az FI motoron és az (o) földelésen keresztül záródik. A (h2) pótgerjesztőtekercselések olyként vannak kapcsolva, hogy egy oly kiegyenlítőáram, mely az egyik segédmotor gerjesztését pl. gyöngíti, a másikét megfelelően erősíti. Ha az Fl és F2 motorokat meg akarjuk indítani, úgy a vezetőállásokon lévő (d) kapcsolók egyikét, melyek az (1) vezetéken át egymással összeköttetésben állanak, zárjuk, míg a másik nyitva marad. A H segédmotorok ekkor megindulnak és az I indukciószabályzókat elforgatják úgy, hogy az egész, a motorokba vezetett feszültség növekszik. Amint a feszültségnövekedés valamely okból az egyik motornál gyorsabban megy végbe, mint a másiknál, kiegyenlítő áram folyik a (h2) tekercseléseken át és a hozzátartozó H segédmotor gerjesztését erősíti, miáltal ezen mótor sebessége csökkentetik úgy, hogy az illető főmótornál a feszültségnövekedés lassabban megy végbe. A másik segédmotor gerjesztése ellenben gyöngíttetik, aminek megfelelőleg sebessége növekszik ; a hozzátartozó főmótorba táplált feszültség ennélfogva megfelelően gyorsabban nő. Uykónt az Fl és F2 főmotorok teljesítményfölvételében beálló legkisebb eltérések a segédmotorok megfelelő befolyásolása által kiegyenlíttetnek. A kiegyenlítő áramok korrigáló hatása annál gyorsabban áll be, minél jobban egye-, zik meg a segédmotor fegyverzetében folyó áram fázisa a kiegyenlítő árammal. Ezen megegyezés elősegítésére célszerű a kiegyenlítő áramkörben ohmikus ellenállásokat, vagy pedig a segédmotor fegyverzetének áramkörében indjiktiv ellenállásokat elrendezni. Hogy már gerjesztetten pótgerjesztőtekercselések mellett is a segédmotorokat közelítőleg synehron-járásra kényszerítsük, célszerű továbbá a H segédmotorok fegyverzettekercselésének és főtekercselésének összeköttetési pontjait kiegyenlítő vezetékek segélyével egymással összekötni úgy, hogy a fegyverzeti feszültségek egymással egyenlők legyenek.
